Csak az eredmény volt biztató

A 0-0 idegenben jó eredmény, mondhatni, a Fradi ennél csak jobban tud futballozni, és akkor a visszavágón ezt a Suduvát le tudja győzni. Okkal bízhatunk benne…

Marijampolé, 2019. augusztus 22. Tokmac Nguen, a Ferencváros (b) és Andro Svrljuga, a litván Suduva játékosa a labdarúgó Európa-liga selejtezőinek 4. fordulójában játszott FK Suduva - Ferencváros első mérkőzésen a dél-litvániai Marijampoléban 2019. augusztus 22-én. MTI/EPA/Toms Kalnins Fotó: MTI/EPA/Toms Kalnins

Kellemes napsütés köszöntött csütörtök reggel Marijampoléra, erre az észak-litvániai kisvárosra. Szergej Rebrov, a Ferencváros vezetőedzője élt is a lehetőséggel, és délelőtt egyórás sétára vitte el a játékosait, akik így megismerkedhettek a stadion környékével. Az ebéd után csendespihenő következett, majd a könnyű uzsonnát követően már mindenki szedelőzködött, és elindult az ARVI Arénába, ahol nem várta a csapatokat telt ház, a 6500 férőhelyes stadionnak mintegy kétharmada telt meg.

Pedig jelentős találkozó előtt állt a hazai Suduva és a magyar bajnok Ferencváros: amelyikük nyeri kettőjük párharcát, az ott lesz az Európa-liga csoportkörében, amelyik veszít, az csak a televízióban nézheti majd a sorozat mérkőzéseit. A Fradi tizenöt éve lett legutóbb tagja az elitnek, a Suduva viszont még soha, az utolsó két évben éppen ezt, az utolsó lépést nem tudta megtenni. Szergej Rebrov csupán kényszerből változtatott az egy hete a Dinamo Zagrebtől vereséget szenvedett csapatán: Eldar Civic eltiltás, Nyikolaj Szignyevics pedig sérülés miatt hiányzott, a helyükre Marcel Heister és Franck Boli lépett. A Ferencváros tehát így kezdte a mérkőzést: Dibusz – Lovrencsics, Blazic, Dvali, Heister – Sigér, Haratin – Zubkov, Skvarka, Tokmac – Boli.

Tokmac is inkább csak harcolt, de még ő állt a legközelebb a gólhoz
Fotó: MTI/EPA/Toms Kalnins

Az első negyedórában egy litván fejes kevéssel kerülte el a jobb alsó sarkot, majd egy lövésre Dibusznak el kellett vetődnie – ezzel ki is merítettük az első félidő eseményeinek felsorolását. A házigazda szemlátomást nem akarta kézbe ragadni az irányítást, átadta a területet, a Ferencváros pedig élt a lehetőséggel, és birtokolta a labdát. A gond ott jelentkezett, hogy nemigen tudott mit kezdeni vele.

Eleinte a Suduva ritka ellentámadásai több veszélyt rejtettek magukban, de aztán azok is elfogytak, a magyar bajnok ötletszegény próbálkozásai pedig egyáltalán nem emelték a hazai szurkolók pulzusszámát. Kocogós, álmos iramú, rengeteg technikai hibával tarkított unalmas játék zajlott, zömmel a litvánok térfelén; jellemző, hogy a Fradi a 40. percben találta el először a kaput, Skvarka célzott a tizenhatos vonaláról, és a labda alig gurult el Kardum kapus öléig. Ahogyan a pesti szleng mondja: erős lövés volt, csak rövid…

A folytatásban nem lett színvonalasabb a mérkőzés, de élénkebb igen. Már nemcsak a Ferencváros terelgette előre a labdát, hanem a Suduva is, ám a helyzetek ettől még nem sorjáztak, Dibusznak legfeljebb a hazagurítások kezelése és a kirúgások elvégzése adott feladatot.

Szergej Rebrov okkal lehetett elégedetlen, előbb Priskin Tamást küldte be Boli helyére, majd Varga Rolanddal is megpróbálta erősíteni a támadójátékot – Skvarka jött le –, de inkább Tokmac kezdte el csipkedni magát, két lövése is csak hajszállal kerülte el a kaput. Az utolsó negyedórára ismét a magyar bajnok játszott fölényben, gólt azonban nem szerzett. A 0-0 idegenben jó eredmény, mondhatni, a Fradi ennél csak jobban tud futballozni, és akkor a visszavágón ezt a Suduvát le tudja győzni. Okkal bízhatunk benne…