Fotó: Havran Zoltán
Lelkesedésben nincs hiány a pályán és mellette sem. A hetven közeli úr és környezete olykor rázendít arra, hogy „Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a Hajrá, Iváncsa!”; a gyepen viszont a Ferencváros gyorsan túlesik az első zavarán, nyomasztó fölényben futballozik, és fél órához közeledve Leandro megszerzi a vezetést. Dicséretére szóljon a hazai csapatnak, hogy a hátrány energiákat szabadít fel, a szünet előtti percben például Gróf bravúrral ment, miután Killer gyilkos ösztönnel csap le egy kapu előtt eladott labdára.
Ahogy telik az idő, egyre jobban kidomborodik az osztálykülönbség, előbb Skvraka növeli az előnyt, majd a csereként beállt Sigér is betalál, és szép lassan véget is ér a mérkőzés: 0-3. Szemlátomást mindenki boldog: a helyi játékosok, mert játszhattak a magyar bajnok ellen, és derekasan helytálltak, a helyi szurkolók, mert testközelből láthatták a Fradit, a vendégek pedig azért, mert nyertek, és továbbjutottak a legjobb hatvannégy közé. A hetven közeli úr kitapsolja magát, majd összegzi a délután szakmai tapasztalatait. „Hát, a Fradi tényleg jobb csapat” – mondja komoly arccal.
Vállára veszi a dobot, és elindul haza.
(A másik tegnapi mérkőzésen a ZTE 5-1-re nyert a megye első osztályú Kiskunfélegyháza vendégeként.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!