Nincs szükség sem helyismeretre, sem navigációra. Iváncsa határához érve elég a pár száz méterenként az út mentén álló rendőrautókhoz igazodni, és így is könnyen eljutunk a falu túlsó végében lévő futballpályához. A környék utcái már egy órával a kezdés előtt megtelnek, a házak elé kiülő asszonyok kíváncsian figyelik az itt ritkán látható nyüzsgést. A rendőrök távolról tartják szemmel a környéket, a jelenlétük nem hivalkodó, de észlelhető, ennyi bőven elég is. Nem mintha balhé lenne várható, a magyar futball nem az NB III-as Iváncsa és a Ferencváros ellenséges viszonyáról híres.
Már csak azért sem, mert a Fejér megyei faluban a zöldeket nyilvánvalóan nagy barátok, sőt rajongók fogadják a Magyar Kupa hét végi fordulójából elmaradt mérkőzés pótlásán. A helyiek külön sálat készítettek erre az alkalomra a két csapat nevével és színeivel, és szinte mindegyikük ezzel a nyakában érkezik a takaros, tipikus falusi pályára. Az öltözőépület tetejére a VIP kiváltságosai mászhatnak fel, a két oldalán egy-egy fémvázas lelátón lehet ülni, a többség pedig a kerítés mentén, állva figyeli a melegítő futballistákat, és próbálja kitalálni, ki kicsoda a vendégeknél. A fradisták szemben, a kispad és az oldalsó bejárat mellett próbálgatják a hangjukat, ránézésre mintegy kétszázötvenen ruccantak ki a fővárosból.
A többi itt lévő pedig tényleg barát, ők zömmel iváncsai fradisták. Jó példa az a hetven közeli úr, aki a két csapat kivonulásakor bőszen üti az egyik fiatalabb társa nyakába akasztott hatalmas dobot, teli torokból üvölti, hogy „Hajrá, Iváncsa!”, ám amikor kifogy a szuszból, mosolyogva, halkan teszi hozzá: „Mindörökké Ferencváros!” És ha ez nem lenne elég, leveszi a melegítőjét, amely alól előbukkan egy hófehér Fradi-mez, rajta rengeteg autogrammal.
Szergej Rebrov nem a fakót küldi pályára, a kezdőben szereplő Gróf, Frimpong, Dvali, Heister, Ihnatenko, Leandro, Isael, Skvarka, Tocmac és Priskin nem a futottak még kategóriájába tartozó futballisták a bajnoknál, talán csak a fiatal Szeretőt nem láthatták az iváncsaiak még a televízióban sem. Ám nem okoz csalódást a helyi csapat sem, amely bátran letámad, Domokos középpályás csaknem a bal felső sarokba bombáz, a vendégek pedig szemlátomást nem erre számítottak. Az egyik idősebb szurkoló vérszemet is kap, kijelenti, hogy ez „egy büdös döntetlen lesz, a Groupamában pedig nyerünk eggyel”. Tájékozottabb komái gyorsan felvilágosítják, ez a párharc ma dől el, és ő hajlik a kompromisszumra, így szerinte tizenegyesekkel jut tovább az Iváncsa.
