Apokalipszis után jött a feltámadás

Gyenge rajtot vett az NBA-ben az utóbbi öt év döntőse és háromszoros bajnoki aranyérmese, a Golden ­State Warriors, amely új és gyönyörű otthont kapott San Francisco egyik öblében. A GSW egyik törzsszurkolójával sikerült megélni az átalakult, a nyáron komoly vérveszteségeket elszenvedett csapat hívei számára nehéz napokat.

Draymond Green kezdi visszanyerni a jó formáját Fotó: Reuters

Oliveren semmi sem múlt. Ő egyébként ausztrál fiatalember, a harmincas éveinek a derekán jár, de kamaszkora óta az Egyesült Államokban él, egy évtizede San Franciscóban, rajong a kosárlabdáért, közelebbről az NBA-ért, azon belül pedig a Golden State Warriorsért.

Mondjuk ez nem is igényel különösebb magyarázatot, hiszen az NBA a legerősebb ligája a sportágnak, a Warriors pedig az egyik ékköve: az utóbbi öt évben ötször jutott döntőbe, és háromszor meg is nyerte a bajnoki serleget.

Draymond Green kezdi visszanyerni a jó formáját
Fotó: Reuters

Ráadásul a nyáron új otthont is kapott, a szomszédos Oaklandból beköltözött a Mission Bayre, San Francisco egyik gyönyörű partjára, ott építette fel két és fél év alatt a saját csarnokát, a ­Chase Arénát, és Oliver már két hónapja jelezte, ha a bajnokság rajtjának idején, október utolsó előtti hétvégéjén éppen ott leszek, feltétlenül menjek el az első meccsre, említett történelmi jelentőséget, kihagyhatatlan élményt és ragyogó csapatot.

Csak az árat nem említette: négyszáz dollárt, azaz százhúszezer forintot kifizetni egy jegyért, finoman fogalmazva nem mindennapos tett egy átlagos magyar pénztárcából. Ez az összeg annyira elbizonytalaníthatja az embert, hogy mire döntésre jut, már mindegy is, mert minden belépő elkel.

A Chase Aréna egyébként pazar építmény, 84 ezer négyzetméteren fekszik, 18 064 néző fér el a lelátókon – önmagában már az is bizonyítja a csapat népszerűségét, hogy a Warriors első itteni meccsére a borsos árak ellenére minden szék gazdára talált.

Oliver sajnálkozva vette tudomásul, hogy nem megyünk együtt a Los Angeles Clippers elleni csarnokavatóra, de megígértette, vasárnap délben találkozunk, és a törzshelyén nézzük meg kedvencei oklahomai mérkőzését.

Mondtam neki, a Chase Arénát már szeptember 6-án átadták a Metallica és a San Franciscó-i Szimfónikusok közös koncertjével, de csak legyintett rá, a csarnok hiába multifunkcionális, az ő szemében csak a kosárlabda számít, az igazi nyitóceremónia az idényre nagyon megerősített Clippers legyőzése, az új Golden State ­Warriors bemutatkozása lesz.

Nem véletlen, hogy vasárnap délben egy roppant csalódott Oliverrel találkoztam a Union Square közelében egy hangulatos pubban, hogy aztán mintegy három órával később egy összetört Olivertől köszönjek el.

Először is csütörtökön a Clippers keresztülgázolt a Warriorson, végig magabiztosan vezetve 141-122-re nyerte a friscói csapat szempontjából történelmi meccset, majd most az Oklahoma City Thunder valósággal a földbe döngölte, a harmadik negyedben már negyven ponttal is vezetett, végül ­120-92-re győzött. Steve Kerr, a Golden State legendás edzője az utóbbi meccs után azzal magyarázta a rémálomszerű rajtot, hogy a fiatalok zavartan kosárlabdáztak, túlgondolták a helyzeteket, ahelyett, hogy felszabadultan játszottak volna, ráadásul az egész csapat roppant gyengén védekezett.

Oliver igazi szurkolóként már-már apokalipszist jósolt: a ragyogó csapat reménytelen társasággá vált a szemé­ben. Felemlítette, hogy nincs már Kevin Durant, aki a Booklyn Netshez szerződött, Andre Iguodala a Memphis játékosa lett, Shaun Livingstone visszavonult, Klay Thompson sérülés miatt az egész idényt kihagyja, a sztárok közül lényegében csak Stephen Curry és Draymond Green bevethető.

Egyetlen nagy név érkezett, ám a Durant-üzlet keretében a Brooklyntól megszerzett D’Angelo Russell hiába volt az idén All-Star szereplő, még csak 23 éves, és ­amúgy is, a keretből kilencen ennél is fiatalabbak.

A 213 centi magas Willie Cauley-Stein sérült, a védekező specialista center Kevon Looney a Clippers ellen tíz perc után szintén hosszú időre kivált, így Green amolyan kinevezett centerként kénytelen játszani, Oklahomában az egész csapatból ő volt a legmagasabb a maga mindössze 201 centijével, és így hosszabb távon értelmetlen komoly eredményekről álmodozni.

Tényleg egy évtizedet öregedett Olivertől búcsúztam el a Union ­Square-en, szívből sajnáltam őt. Aztán már hazafelé tartva, kedden jött tőle az üzenet, láttam-e a meccset, a Warriors New Orleansban 134-123-ra győzött, ­Green remekelt 16 ponttal, 17 lepattanóval, 10 gólpasszal, Curry 26, Russell 24 pontot szerzett, és minden csodálatos volt. A héten jön a Chase Arenába a Phoenix és a San Antonio is, szerinte így feltámadva biztos a két újabb siker.

A világ tehát itt is így működik: természetesen minden jegy megint elkelt, Oliver pedig újra lelkes, rajta továbbra sem múlik semmi sem.