Eredményeket kell felmutatnunk

Birkózóink érem nélkül maradtak a hazai rendezésű, U23-as világbajnokságon. Női párbajtőrcsapatunk a tizennegyedik helyen végzett az észtországi világkupaversenyen, amivel gyakorlatilag végleg elvesztette az esélyét arra, hogy kijusson a ­tokiói olimpiára. Két hét végi sporthír, amelyek nem rengették meg nemhogy a nagyvilágot, még Magyarországot sem, ám amelyek tovább feszítik a magyar sport ellentmondását: az eredményességünk nem tart lépést az egyre javuló feltételekkel.

Ha a szülés után Szász Emesének sikerül a visszatérés, csak egyéniben versenyezhet Tokióban Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

– Ez a kijelentés továbbra is helytálló – mondta ugyanő a tegnapi érdeklődésünkkor. – Mindhárom szakágban legalább egy érmet reméltünk, ezért nincs okunk az örömre. Hivatkozhatnék arra, hogy az egyik legjobb versenyzőnknek, Lévai Zoltánnak a vb előtt kiment a bokája, három bronzmeccset is az utolsó fél percben vesztettünk el, továbbá az egyre erősödő konkurenciára, de az összkép nem éppen derűs. Magam is azt az álláspontot képviselem, hogy a magyar sport, benne a birkózás is kivételezett helyzetet élvez, ezért nemzetközi eredményeket kell felmutatnunk. Mondtam is Bácsi Péter szakmai igazgatónak a vb után, hogy részletes elemzést várok a szakmai bizottsági ülésre, amelyből a konzekvenciák sem hiányozhatnak.

Ez a szigor és konokság vezethetne mindenhol eredményre. A magyar sportnak ugyanis egyre szűkebb körben kellene megőriznie az eredményességét. Az idei világbajnokságokon az olimpiai számokban – a teljesség igénye nélkül – olyan hagyományos sikersportágakban maradtunk érem nélkül, mint cselgáncs, torna, atlétika, öttusa és sportlövészet, súlyemelésben és ökölvívásban pedig már nem is áltatjuk magunkat hasonlóval. Rióban csupán három sportág – úszás, kajak-kenu, vívás – osztozott a tizenöt magyar érmen (8 arany, 3 ezüst, 4 bronz), s hasonlóra számíthatunk Tokióban is. Innen nézve minden vívókvótát és birkózótehetséget meg kell becsülnünk.