Csak bokszban voltak jobbak az agyonvert brazilok

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 73. részben azt idézzük fel, hogyan fosztotta meg a címvédéstől Hollandia az 1970-es világbajnokot. Brazília bukása sokakat meglepett, de igazából nem volt akkora szenzáció, mint amilyennek 52 évvel ezelőtt látszott.

A hollandok második gólja az 1974-es világbajnokságon a brazilok ellen Dortmundban Forrás: DPA

Ökölvívásban jobbak voltak a brazilok

A brazilok kilenc emberrel védekeztek, s állandó taktikai szabálytalanságokkal szakították meg a játék folyamatosságát. A hollandok mezőnyfölényével, kihagyott – köztük brazil – helyzetekkel és Mario Marinho balhorgával zárult a félidő. A brazil hátvéd egy óvatlan pillanatban egyszerűen leütötte Neeskenset. A hollandok játékosa a második félidő elején jobb oldali támadás után a Cruyfftól kapott labdát nagyszerűen pattintotta a brazil kapuba. A most már lendületbe jövő hollandok negyedóra múlva Cruyff góljával bebiztosították a győzelmet. 

Amit Mario Marinho elkezdett, Pereira folytatta: először felrúgta Neeskenset, majd belerúgott a földön fekvő játékosba.

Ekkor végre Tschenscher a piros lapot húzta elő nadrágja hátsó zsebéből.

A brazil labdarúgó-válogatott az 1974-es világbajnokságon. Fotó: DPA

A brazilok eddigi legjobb játékukat mutatták be, de ez is kevés volt, és legendás védelmük sem tudott ellenállni annak a két ragyogó gólnak, amellyel Neeskens és Cruyff elkápráztatta a közönséget és a tévénézők millióit. Brazília csapatát, a háromszoros világbajnokot – Pelé jelenlétében – ízekre szedték, miközben Dél-Amerika labdarúgása, elvesztette nimbuszát, nagy hírnevét.

„A brazilok jól játszottak, de teljesen feleslegesen, értelmetlenül szabálytalankodtak, gyakran a játékvezető háta mögött” – foglalta össze véleményét Rinus Michels, a hollandok szövetségi kapitánya. Mario Zagallót, a brazil csapat kapitányát nagyon letörte a vereség: „Első félidei óriási helyzeteink közül csak egyet kellett volna kihasználni” – mondta. 

Nem sikerült, ezért vesztettünk. A játékvezető működéséről elvből nem beszélek, de most nem a bírón múlt.

A holland csapat, amelyet edzője elsősorban a két nagy hírű klubegyüttesből, az Ajaxból és a Feyenoordból kovácsolt össze, ritka bravúrt vitt végbe: eltekintve a svédek elleni 0-0-tól, öt győzelmet aratott, egy gólt kapott. Csakúgy, mint Magyarország 1954-ben, sorra térdre kényszerítette a dél-amerikai válogatottakat. Uruguayt 2-0-ra, Argentínát 4-0-ra, Brazíliát 2-0-ra győzte le. 

Még a dortmundi mérkőzés előtt történt, hogy a szenzációhajhászó Bild című lap – amelyet a nyugatnémet csapat 13. játékosaként emlegettek – zavart próbált kelteni a hollandok soraiban, megszellőztetve néhány játékos állítólagos éjszakai dőzsölését. Amikor Cruyffot erről megkérdezték, így válaszolt: „Megszoktam már az ilyen dolgokat, és egyáltalán nem érdekel.”

Ezek után a világ tényleg arra volt kíváncsi, hogy a totális futballt bemutató hollandok a döntőben is képesek lesznek-e az NSZK ellen nyerni? Erről azonban sorozatunk következő, 74. részében írunk majd.