Tiszteletlen különbség

Ritkán kerül NB III-as meccs a kiemelt hírek közé, de a Tállya és az Ózd gondoskodott róla: előbbi vasárnap 29-0-ra győzte le a valamikor az élvonalat is megjárt ózdiakat.

Ritkán kerül NB III-as meccs a kiemelt hírek közé, de a Tállya és az Ózd gondoskodott róla: előbbi vasárnap 29-0-ra győzte le a valamikor az élvonalat is megjárt ózdiakat.

Az egykori kohászvárosban éppen haldoklik a futball, a csapatot tizenhat éves gyerekekkel töltötték fel, és a tudósítások szerint a Tállya a szünetben már 17-0-ra vezetett, de a játékosok nem álltak le, hajtottak tovább, és ebből született ez a megalázó eredmény.

Csak remélni tudom, hogy a Tállya edzőjének nem esik baja. Nincs még két hete, hogy Olaszországban a grossetói székhelyű Invictasauro utánpótlás-nevelő egyesület egyik edzője nagyon pórul járt, amiért tanítványai 27-0-ra nyertek a Marina ellen: kirúgták – az indoklásból idézve – a „tiszteletlenül nagy különbség” miatt. A klub elnöke sajnálatát fejezte ki, mondván: „Muszáj tisztelni az ellenfelet, és ez most nem történt meg. Trénereink kötelessége, hogy képezzék a fiatal játékosokat, de még fontosabb az, hogy oktassák őket, és ez most elmaradt.”

Gondoljunk bele: mit kellett volna mondania, ha tetszik, oktatnia az edzőnek? Talán azt, hogy fogják vissza magukat, ne hajtsanak, inkább lötyögjenek kicsit, esetleg játsszák azt, hogy mindenki csak a gyengébbik lábával érhet a labdához, mert úgy szorosabb lesz az eredmény? Másként fogalmazva: lépjenek túl a sport alapkövetelményén, azaz ne tudásuk javát nyújtsák egy mérkőzésen, hanem nagyképűsködjenek, és az ellenfelet lényegében kiröhögve tegyék a dolgukat. Igaz, megalázó a csaknem harminc gól különbség egy futballmérkőzésen, de még megalázóbb, ha a jobb csapat látványosan lekezeli az ellenfelet, és mondjuk csak úgy szerezhet gólt, ha a labdát a vonalról négykézlábra ereszkedve fejeli a hálóba.

Nem hiszem, hogy a Tállya vagy az Invictasauro tiszteletlen lett volna, éppen ellenkezőleg. A sportban azzal tiszteljük meg az ellenfelünket a legjobban, ha teljes erőbedobással annyira verjük meg, amennyire csak tudjuk, és nem szórakozunk vele. A felelősség sokkal inkább azé, aki beküldi a gyerekeket a mészárszékbe. A Tállya edzője nagyon jól tette, hogy hagyta a csapatát rendesen futballozni, az Ózd vagy a Marina elöljárói viszont nehezen tudnának elszámolni azzal, hogy minek tették ki a játékosaikat. Bár a magyar klub vezetője aligha érzi így, ő ezt nyilatkozta: „Isten, haza, család, klub! Köszönöm minden játékosnak, aki ma pályára lépett az ózdi mezben, mert jelenlétükkel és játékukkal bizonyították, hogy Ózd egy sportszerető város.”

Ilyen cinikus ostobaság aligha kíván kommentárt.