Minden kezdet nehéz – na de ennyire? Női kézilabda-válogatottunk az utóbbi időben mintha be lenne oltva a jó rajt ellen. Ez Kazahsztán ellen belefért, az ázsiai csapat szombaton 3-2-re vezetett a mieink első vb-csoportmeccsén Kumamotóban, aztán helyreállt a világ rendje, 39-15-re győzött Kim Rasmussen csapata. Sajnos nem okultak játékosaink a gyatra kezdésből, tegnap Spanyolország ellen a hatodik percben már 4-0 volt, nem ide, a szövetségi kapitány kapust, kapusokat cserélt, egy félidő alatt Bíró Blanka, Kiss Éva és Triffa Ágnes is pályán lehetett hosszabb-rövidebb ideig. A dán főnök folyamatosan forgatta a csapatot, de nem lelte meg az ideális felállást. Háfra Noémi gyengén lőtt, Kovacsics Anikó legfeljebb a tudása felét mutatta meg a spanyoloknak. Az ellenoldalon Cabral Barbosa könnyedén cikázott át a magyar védelmen, okos gólokat dobott. A hajrában 14-12-re sikerült feljönni, erre egy 4-0-s rohammal válaszoltak a spanyolok.
Rasmussen tovább variált a szünet után, a kapuba visszaálló Bíró Blankának kilenc védése volt bő negyedóra alatt, de csapattársai rendkívül rosszul lőttek a másik kapu előtt. Barbosa harmadik kétperces büntetése után felcsillant a remény, de a végén még rátettek egy lapáttal a spanyolok, így 29-25 lett a vége.
– Végig rohantunk az eredmény után. Nagy nyomás alatt játszottunk, de figyelembe kell venni, hogy fiatal a csapatunk, és még nem voltunk együtt annyit, hogy egy ilyen feladatot meg tudjunk oldani. Az én feladatom, hogy visszaemeljem a csapatot arra a szintre, ahol a tudásunk alapján vagyunk, hogy a következő mérkőzések már úgy sikerüljenek, ahogy szeretnénk – értékelt a szövetségi kapitány.
A magyar válogatott holnap magyar idő szerint reggel hét órakor a Szenegál után Kazahsztánt is legyőző Montenegró ellen folytatja a szereplését a világbajnokságon. Mivel a csoportból az első három helyezett jut tovább az elődöntőbe, s ez nagy valószínűséggel a négy európai csapat, a magyar, spanyol, román, montenegrói közül kerül ki, kötelező a győzelem a délszlávok ellen.
