Nyűg nekünk vagy ajándék?

Női kézilabda-válogatottunk a két évvel ezelőtti németországi világbajnokságon a franciáktól elszenvedett vereséggel, a nyolcaddöntőben búcsúzott, ma pedig a Japánban zajló vb-n ismét ugyanők lesznek a mieink utolsó ellenfelei. Csak éppen a 13. helyért. A címvédők ide süllyedése természetesen a legnagyobb meglepetés, de ez legyen az ő bajuk. Mi foglalkozzunk a magunkéval, amelyet aligha enyhít az Argentína feletti, tegnapi 34-26-os győzelem. Hiszen az alsóházi helyosztókon történjék bármi, a csalódás, a fiaskó mértéke már nem csökkenthető, legfeljebb mélyíthető.

Az ötgólos Kiss Nikolettának nem okozott gondot az argentin retesz feltörése Forrás: MKSZ/Kovács Anikó

Japán legdélebbi szigetén verőfényes az idő, de Shakespeare és III. Richárd után szabadon mégsem állíthatjuk, hogy Kumamoto napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át. Már csak azért sem, mert a csarnokban dermesztő, kézilabdára alkalmatlan 13 Celsius-fok és a pálya mellé állított alkalmi fűtőtestek látványa fogadott. Így legalább senki sem élhetett azzal a klisével, hogy csapatunk magas hőfokú mérkőzést vívott.

A románok elleni pénteki végjáték vagy inkább „vég-játék” és kiesés ott tükröződött a tekintetekben, a gesztusokban, az utolsó két mérkőzésre lecserélt Faluvégi Dorottyáéban is. (Őt és Kovács Annát Kiss Nikoletta és Pásztor Noémi váltotta.) A másfél éve junior-vb-aranyérmes jobbszélsőnek felvetettem, talán nem is bánja, hogy kimarad ebből a mindenki számára nyűg „vb-utórezgésből”, mire ő a tőle megszokott gondolatgazdagsággal reagált: – Ha így szól a kérdés, csak azt válaszolhatom, hogy a magyar válogatott mezében soha nem nyűg játszani, és nem azért mondom ezt, mert így illik, hanem mert így gondolom. Most ez a feladatunk, sajnos mi tehetünk róla, hogy így alakult, de akkor már jobb kézilabdázni, és nemcsak kifelé, hanem befelé is megmutatni, hogy ennél többek vagyunk, mint a szállodában fetrengeni és a sebeinket nyalogatni.

A felelet elméletben jeles, a gyakorlat azonban inkább közepesre sikeredett, érthetően. A vita nélküli, 34-26-os győzelem – Kovacsics 7, Háfra és Márton 6-6, Klujber és Kiss Nikoletta 5-5 gólt ért el – pontos betájolásához adalék, hogy a két évvel ezelőtti vb-n, még a csoportkörben, tehát éles helyzetben együttesünk 33-15-re intézte el az argentinokat. Ma a 13. helyért a franciák jönnek szembe, és mivel nekik még kevésbé inger e pozíció „vonzása”, mint a mieinknek, akár nyerhetünk is.

Az ötgólos Kiss Nikolettának nem okozott gondot az argentin retesz feltörése
Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Ezért szögezzük le már most: ha így is történne, az érdemben nem változtatna sokat. Válogatottunk ugyanis három értékmérő mérkőzését egyaránt elveszítette, három különböző, de egyaránt fájdalmas módon. A spanyolok bántóan jobbak voltak, örülhettünk, hogy megúsztuk néggyel. Montenegróval két egyenlő fél küzdelme zajlott, ebből a vagányabb, a meghatározó szituációkban rutinját kamatoztató fél kerekedett felül. A doppingolás által megtizedelt, inkább „megötödölt” románoknál jelen állapotukban egyértelműen erősebbek a mieink, ez csupán többszöri humán katasztrófa árán nem jutott érvényre.

Számunkra a világbajnokság ezzel célból visszavedlett eszközzé, az olimpiai selejtező elérésének eszközévé, ráadásul mások sikeréért kell szorítanunk. A tavalyi Eb-hetedik helyezése viheti ki ugyanis a kvalifikációs tornára csapatunkat, ám ehhez az kell, hogy az akkori első hatból itt, a vb-n az oroszok, a norvégok, a hollandok, a svédek és a románok közül négyen a legjobb hétbe – esetleg nyolcba – kerüljenek, akkor „aktiválódna” a mi hetedik helyünk. Így aztán, bármennyire is groteszkül hat, a vb fő meccse mostantól nekünk a szerdai Montenegró–Svédország találkozó.

Amelyet már otthon nézhetnek a magyar lányok és stábtagok, akik Kim Rasmussen szövetségi kapitány tegnapi értékelése szerint okosabban és felkészültebben térhetnek haza. Az okosabban kitétellel maradéktalanul egyetérthetünk, bár nem biztos, hogy ugyanazt gondoljuk mögé.

A mester még azt is mondta, szinte ajándék a franciák elleni mai játéklehetőség. E skandináv életszemléletet még tanulnunk kell, nem vitás; én például úgy érzem, mi, magyarok ajándékot ezen a vb-n nem kaptunk, csak adtunk.