– Mihails Tals, a rigai varázsló volt a példaképem. Sok közös vonásunk van. Én is szeretem a konyakot, ahogy ő is, én is szeretek zongorázni, ahogy ő is – ezen megint elcsodálkoztak a többiek –, én is korán megkopaszodtam, ahogy ő is. S persze – tűnődött el – mindketten bajnokok vagyunk.
– Te bajnok, mint Tals? Menj már! – Tódornak ez sok volt.
– Hát persze! – replikázott Kancsó Miki. – Én megye-, ő meg világbajnok.
Tódornak a bögyében volt a hirtelen rendkívüli népszerűségre szert tett Kancsó Miki, addig nem nyugodott, amíg valaki rá nem pirít. Péntek délelőttre kerített is egy első osztályú sakkozót. Kancsó Miki ezúttal nem sziporkázott, befogta mindkét fülét, úgy összpontosított. A parti izgalmasan alakult, a kibicek suttogva latolgatták az esélyeket. A nehéz állás közepette egyszer csak váratlanul megszólalt a pultos:
– Lépéskényszer.
Riadtan néztek rá. Arra végképp nem számítottak, hogy még ő is tud sakkozni.
– Kijárási tilalom. Bezárunk – tette hozzá magyarázatként, majd megismételve a letaglózó szavakat, kiadta az utasítást: – Nyomás haza!
Koronás magába roskadva ballagott hazafelé. Útközben ránézett a régi, nyomógombos telefonjára. A felesége ötször kereste. Rosszat sejtett. Lépéskényszer, dünnyögte magában, s megszaporázta a lépteit.
Koronás Antal megpróbáltatásai
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!