Tíz perc

A sznúker tényleg még él! Koronás Antal egész nap el sem mozdult a tévé elől. Figyelt és jegyzetelt. Csak egy rövid szünetet tartott, amíg a sufniból előkereste a régi rexdákóját.

– Szúker – törte meg valaki a csendet a hátsó sarokból. – Tudjátok, az a biliárd!

– Sznúker, te agyhalott! – javította ki Tódor.

– És arra lehet fogadni? – élénkült fel Koronás Antal.

– Valszeg – felelte Freeci. – De a helyedben én…

Koronás Antal meg sem várta a választ. Egy ezrest tapasztott az asztalra, s szinte futólépésben hagyta el a kávézót. Hazaérve egyből lehuppant a tévé elé. Az Eurosport 2-n éppen sznúkerismétlés ment, s délután az 1-en, ahogy ígérték, megjelent a „Live” felirat. A sznúker tényleg még él! Koronás Antal egész nap el sem mozdult a tévé elől. Figyelt és jegyzetelt. Csak egy rövid szünetet tartott, amíg a sufniból előkereste a régi rexdákóját, délután már azt szorongatva nézte az adást. Azt egyből megértette, hogy egy piros golyó után egy színest kell a lyukba ütni, s amíg van piros, addig a színeseket visszateszik, a fekete golyó hét pontot, a rózsaszínű hatot, a kék ötöt, a barna négyet, a zöld hármat, a sárga kettőt, a sok piros pedig egyet ért. Arra viszont csak késő délután jött rá, hogy a kommentátor miért emlegeti annyiszor a „sznúkert”: olyan ez, mint az ulti, az egyik figuráról nevezték el a játékot. A biztonsági játék szépségeit nem értékelte, laposan pislogott, amikor hosszú perceken át egyetlen golyó sem esett le, de úgy érezte, a legjobbkor kapcsolódott be a játékba, ezt a szelíd rókaképű angolt kell legyőznie annak, aki akar valamit.

Már-már élvezte a játékot, amikor utolérte a végzet. A szpíker bejelentette, hogy a koronavírus miatt elmarad a következő torna, a China Open. Felpattant, s a két végénél megmarkolva, mérgében a combjához vágta a botot. Fájdalmasan nyögött fel: a dákó persze nem tört el, a combja viszont hasogatott. Dühösen a konyha felé hajította az ütőt.

– Mi az? – kérdezte rémülten a felesége.

– Paradicsomkaró! – felelte ingerülten.

– Ha sportot akarsz, akkor mozdulj ki, fiam! Lóg a hasad, igazán rád férne egy kis mozgás – okította a felesége. S az egészben az volt a legszörnyűbb, hogy tudta, igaza van, már megint igaza van.

Koronás Antal meghunyászkodva visszahuppant a fotelba. Tíz perc, tűnődött. A gyöngyhalászokra gondolt, akiket gyerekként mindig irigyelt. A szeme elé emelte a bal csuklóját, s amikor a másodpercszámláló a nullához ért, mély levegőt vett. Hamarosan lüktetett a halántéka, majd kiguvadt a szeme, s amikor azt érezte, szétrobban a feje, nem bírta tovább, mélyet szippantott az éltető oxigénből. Ránézett az órára. Ötvenhat másodperc, rögzítette megadóan.

(A sorozat további részei ITT olvashatók.)