„Beszélgetéseket folytattam már az ügyben. Energiadús, sikerre éhes kapitányt keresek, aki ezt a hozzáállását át tudja ragasztani a válogatottra is” – közölte az igazgató az ideális jelöltről.
Fotó: MTI/PAP/Adam Warzawa
Jarmo Tolvanen búcsúüzenetében azt mondta, élvezte a magyarországi munka minden egyes percét.
„Lehetőségem volt együtt dolgozni nagyszerű, a hokit szerető emberekkel, találkozni lelkes és szenvedélyes edzőkkel, és több kiváló játékost irányíthattam. Egy válogatottnál végzett munkának három fontos területe van: meccseket nyerni, megtalálni a megfelelő játékosokat, javítani a csapat teljesítményét. Mi mindhárom területen jól teljesítettünk az évek alatt. A győzelmi mutatónk pozitív. Nagyjából 60-70 játékost szerepeltettünk, közülük 15-20 újonc volt. A fejlesztés a klubcsapatokra tartozik, de mi is hasznos tapasztalattal szolgáltunk a játékosoknak. A nemzetközi rutin mindig nagy segítség a fejlődés útján. Nagy hangsúlyt helyeztünk arra, hogy a hokink aktívabbá váljon, különösen a támadójátékon változtattunk. Úgy vélem, előreléptünk a modern nemzetközi hoki felé. Az utolsó szezonra megtaláltuk az egyensúlyt ahhoz, hogy még sikeresebbek legyünk, ezt jól jelzi, hogy háromból két tornát is megnyertünk – és nemcsak az eredményekre, hanem a teljesítményre is gondolok. A legnagyobb frusztrációt a legutóbbi két vb kihagyása jelenti számomra. Néha az élet nem igazságos.”
A finn szakvezető számára a legemlékezetesebb a budapesti világbajnokság volt a hangulat miatt, amelyen 15 másodperc választotta el a csapatot a feljutástól. Emellett szívesen emlékszik vissza a nottinghami olimpiai selejtezőre is, és arra, hogy sikerrel zárhatta le a munkát a magyar válogatott élén.
„Köszönöm a stábnak, Mogyinak, Focinak, Zolinak, Dudunak és Tominak a közös munkát. Köszönöm valamennyi játékosnak, jó móka volt. Úgy érzem, a magyar hoki megfelelő úton jár, a topszinthez szükséges utolsó lépés megtétele egyre közelebb van. Ahogy mondani szoktam, bármit is teszünk, csináljuk bátorsággal és szenvedéllyel. A magyar szurkolók a legnagyszerűbbek! Köszönöm a támogatásukat, hiányozni fog az éneklésük. Negyven éve kezdtem dolgozni edzőként, ez talán már elég, talán még nem, meglátjuk, hogy alakul a jövőm. De az biztos, hogy óriási szurkolója maradok a magyar válogatottnak.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!