Újrakezdés szárazon és vízen

Gyulay Zsolt visszatért a gyökerekhez. Ugyanúgy a Nagy-Duna partján tölti a napjait, mint gyerekkorában. Csak éppen nem Vácott, hanem a szomszédos Verőcén. Családi körben, rendszeres sportolással, kajakozással és persze a Hungaroring Sport Zrt. elnök-vezérigazgatójaként folyamatos újratervezéssel telnek a napjai. Szöul kétszeres bajnoka bízik benne, hogy nem marad el az idei Magyar Nagydíj, s a magyar kajak-kenusokat nem félti attól, hogy egy évvel elhalasztották a tokiói olimpiát.

Gyulay Zsolt Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi

– Hol, hogyan vészeli át a járványt?

– A körülményekhez képest a lehető legjobban. Kiköltöztünk Verőcére, a hétvégi házunkba. Én mindig is szerettem otthon lenni, így a mostani relatív bezártság sem visel meg. Az ősi szabály szerint a karantént családi körben sokkal könnyebb átvészelni, a feleségemmel és legkisebb lányunkkal, a még iskolás korú Csengével jól érezzük magunkat. A család a közelmúltban szerencsére bővült is, Rebeka lányomnak januárban, Blankának februárban született meg a gyereke, én pedig nagypapa lettem… Unokázunk is tehát, az ajánlásokat, szabályokat betartva heti rendszerességgel meglátogatjuk egymást, sőt a technikai eszközök segítségével minden egyes nap eseményeiről kapunk beszámolót.

– És a kajak? Ha már Verőcén él…

– Természetesen az sem hiányozhat az életemből. A kert végében folyik a Duna, csak néhány lépést kell tennem, s máris vízre szállhatok. Ilyen ideális körülmények közepette talán sohasem készültem.

– Akkor tehát kirobbanó formában van.

– Abban nyolcvankilencben voltam, tágabban nyolcvannyolc és kilencvenkettő között. Tudom, hogy ez a duma járja a rendszeresen sportolók körében, de a kajakozás nekem már rég nem a formába hozásról, a versenyzésről, hanem az egészség megőrzéséről szól. Minden másnap evezek tíz kilométert, ezzel tökéletesen beérem.

– Elsőre nyolcvankilencet és nem nyolcvannyolcat, olimpiai győzelmei évét említette. Miért?

– Természetesen magam is tisztában vagyok vele, hogy a szöuli olimpia volt a pályafutásom csúcsa, ám a mezőnyhöz képest a következő évben még jobb voltam. Általános gyakorlat kajak-kenuban is, hogy az olimpiát követő év után többen kicsit visszavesznek a tempóból. Így tett például akkoriban Csipes Ferenc is. Én viszont nem pihentem, négy számban indultam a világbajnokságon, a két arany szinte csalódás volt.

– Ötszázon kizárták, ha jól emlékszem.

– Igen. Nyertem ezren és a négyessel, ötszázon egyértelműen én voltam a favorit, erre rossz rajt miatt kizártak, aztán a tízezer méter sem sikerült. De véletlenül sem rágódom ezen, ahogy azon sem, miért nem nyertem további olimpiai aranyakat. Szerettem, a mai napig szeretek kajakozni, nincs hiányérzetem, elégedett vagyok azzal, amit elértem.

– Ha már Csipes Ferenc szóba került, vele, a kajakos baráti körrel, Ábrahám Attilával, Angyal Zoltánnal hogyan tartja a kapcsolatot? Azt azért nehezen tudom elképzelni, hogy online zsugázzanak…

– Az állandó találkozási helyünk a Honvéd hajógyári-szigeti telepe, ám az most sajnos bezárt, csak a büfés Ani néni tartja a frontot, ő az origó. Ettől függetlenül a fiúkkal néha beszélünk telefonon, és biztos vagyok benne, ha újra kinyit a Honvéd telepe, az olimpia elhalasztását is részletesen megvitatjuk majd. És egy ultiparti is esedékes lenne, de online azt elég nehéz megoldani.

Egyre valószínűbb, hogy megrendezhetjük a Formula–1-es Magyar Nagydíjat
Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi

– Többször mesélt róla, hogy gyerekként Hesz Mihály bűvöletében nőtt fel. A mai fiataloknak Gyulay Zsolt a példaképük? Hiszen az ön sikere óta magyar férfi kajakos egyesben nem nyert olimpiát.

– Misa kivételes alakja a magyar kajak-kenunak. Legendás volt az állhatatossága, extrém hosszú evezéseket teljesített, nála többet valószínűleg máig nem edzett senki a sportágban. Gyerekként még nekem is volt alkalmam megcsodálni őt, lejárt a váci vízitelepre evezni, futni, ott élt közöttünk. Ezért is nagy öröm, hogy most közösen tehetünk a váci kajak-kenuért, ahonnan folyamatosan kerültek ki válogatott versenyzők, mégis mostohák voltak a körülmények. A Váci Karakán Kajak-kenu Sportegyesület végre új csónakházat kapott, amiben talán nekem is van szerepem, Misa pedig a klub tiszteletbeli elnöke, így szeretnénk visszaadni valamit abból, amit a váci éveknek köszönhetően elértünk. Hogy példakép lennék-e? Remélem, igen, de megváltozott a világ. Mi gyerekként boldogok voltunk, hogy nap mint nap láthattuk Misát, ma az interneten bárkiről szinte bármilyen információ fellelhető. Az is igaz, hogy Szöul óta nem akadt egyéni olimpiai bajnokunk férfi kajakban. Vereckei Ákosnak minden esélye megvolt erre Sydney-ben, éveken át ő volt a legjobb egyes menő, az ő esete is arról árulkodik, az olimpia mégiscsak speciális verseny. Kopasz Bálint, remélem, sikeresen megbirkózik ezzel a teherrel.

– Mit gondol, neki kedvező vagy sem, hogy egy évvel elhalasztották az olimpiát?

– Bálint nem örül a halasztásnak, ami érthető, hiszen lendületben van, tavaly megnyerte a világbajnokságot. Én mégis úgy gondolom, neki dolgozik az idő, még fejlődőképes, egy év múlva még jobb formában lehet, ami az idősebb vetélytársaira nem feltétlenül igaz. Nagyon szurkolok neki.

– És Kozák Danutának? Neki már az előző idénye sem a tervei szerint alakult.

– Nem lehet tudni. Az viszont biztos, hogy ötszörös olimpiai aranyérmesként mindenkinél többet tett a magyar kajak-kenu sikereiért. Ami ezután jön, az már csak a hab a tortán. Ha így gondolkozik, akkor nincs rajta nyomás, s jövőre is bármire képes lehet.

– Kedélyesen beszélgetünk a kajak-kenuról, miközben a Hungaroring Sport Zrt. elnök-vezérigazgatójaként ön is megszenvedi a járvány idejét. Lesz idén Magyar Nagydíj?

– Az újratervezés időszakát éljük szinte napról napra. Természetesen követjük a híreket, az eseményeket. A Francia Nagydíj megrendezése is veszélybe került, az osztrákot viszont minden bizonnyal megtartják, ha másként nem, akkor nézők nélkül.

– Ez elfogadható kompromisszum lenne nálunk is?

– Jobban örülnék későbbi időpontnak, ha akkor már nézőket is fogadhatnánk, a jegybevétel kiesése ugyanis komoly érvágást jelentene. De persze nem dönthetünk önállóan, alkalmazkodnunk kell az egész világbajnoki sorozat átütemezéséhez. Az azért biztató, immár valószínűbb, hogy megrendezhetjük a Magyar Nagydíjat. Ennek nagyon jó üzenete lenne a világ felé. Ezekben a hetekben rádöbbenhetünk, nem az az elsődleges prioritás, hogy lesz-e labdarúgó Eb, olimpia vagy éppen Magyar Nagydíj. Vannak fontosabb dolgok az életben. Ezt persze eddig is tudtuk, csak éppen most szembesülünk vele. A saját feladatunkat természetesen elvégezzük, ez alól senki sem mentesülhet, de az életünk alakulásáról nagyobb erők döntenek.