Felejthetetlen volt a Fulham 2009-2010-es Európa-liga szezonja. A Gera Zoltánt is felvonultató londoni kiscsapat a későbbi angol szövetségi kapitány, Roy Hodgson vezetésével bravúrt bravúrra halmozva menetelt egészen a sorozat döntőjéig.
Az oda vezető úton az élete formájában játszó Gera Zoltán összesen hat gólt szerzett, a Sahtar Donyeck ellen egy, a Juventus ellen két, a Hamburg elleni elődöntőben egy találatot jegyzett.
A 2018-ban visszavonult futballista összesen hat gólt jegyzett a menetelés során, csupán a brémai Claudio Pizarro, valamint a Benficát erősítő Óscar Cardozo volt eredményesebb nála a 2009-10-es Európa-liga szezonban.
A döntőben sokáig nem jutottak dűlőre a csapatok, az Atlético Madrid szerzett vezetést, de Gera Zoltán gólpassza után Simon Davies még az első félidőben egyenlített. A rendes játékidőben maradt az 1-1-es állás, hosszabbításban az Atlético harcolta ki a győzelmet.
Gera Zoltán a Nemzeti Sportban felidézte a tíz évvel ezelőtti emlékeket. – Kiegyenlített találkozó volt erős ellenféllel szemben. David de Gea védett, játszott a fiatal Sergio Agüero, Juan Antonio Reyes és persze Diego Forlán, aki a különbséget jelentette aznap. Apróságokon múlt. Előttem van, amint kapok egy passzt, de a labda centikkel hosszabban érkezett, sőt centikkel hosszabban vettem át – ha elviszem a kapus mellett, büntető és kiállítás lehetett volna, akkor alighanem nyerünk. A hosszabbítás utolsó perceiben már a tizenegyesekre készültem, amikor Forlán betalált.
– Gera mindmáig az utolsó magyar labdarúgó, aki európai kupadöntőben szerepelt. S hogy életre szóló élmény vagy az elvesztett mérkőzés miatt csalódás volt-e a hamburgi finálé? Erre a pécsi születésű labdarúgó így válaszolt. – Azt hiszem, a kettő egyszerre. A klub később kiesett, több idényt a másodosztályban töltött, feljutott, újra kiesett – szurkolok, hogy ha folytatódik a szezon, ismét visszakerüljön a Premier League-be. Innen nézve különlegesen sikeres volt az az év az Európa-liga-döntővel. A szurkolók is így emlékeznek vissza rá, és ez jó érzés, de van bennem hiányérzet. Futballistaként győzni szerettem volna minden mérkőzésen, főleg akkor, ha már eljutottunk a döntőig. Így az eredmény végül csalódást okozott. Ettől még persze felejthetetlen, örök élmény, és jó visszagondolni rá – nyilatkozta Gera Zoltán.
A Nemzeti Sport írását itt lehet elolvasni.
