II. Erzsébet kihagyta az első Formula-1-es futamot

Miközben várjuk, hogy július első hétvégéjén, az Osztrák Nagydíjjal végre megkezdődjön a Formula-1-es szezon, és találgatjuk, hogy a világbajnokságon vajon mit hoznak az előttünk álló hónapok, a mai napon hetven esztendőt vissza is kell ugorunk az időben. Ugyanis 1950. május 13-án rendezték az első F1-es futamot, mégpedig Nagy-Britanniában, Silverstone-ban.

Történelmi pillanat: először Giuseppe Farinát intették le a kockás zászlóval Fotó: Fotó: Alfa Romeo

Kihúzhatjuk magunkat, ha az autóversenyzés hajnaláról esik szó, hiszen amikor a Francia Autóklub 1906-ban beindította a Grand Prix-sorozatát, az első versenyt Szisz Ferenc, a Renault- gyár tesztelési osztályvezetője nyerte meg. Így az autósport históriájában a Franciaországba szakadt magyar mérnököt jegyzik az első GP-győztesként.

A századforduló után aztán egyre gyorsabb autók kerültek le a szerelőszalagokról, egymást érték a versenyek, s ugyan a halál is aratott a pályákon, amikor a legendás Tazio Nuvolarit megkérdezték, nem fél-e, ő visszakérdezett: „Uram, ön nem fél lefeküdni az ágyába? Mert ágyban sokkal többen halnak meg, mint a versenypályákon.” A két világháború alatt szüneteltek a versenyek – Ferdinand Porsche autók helyett tankot és tüzérségi vontatót tervezett –, és 1945 után is kellett némi idő, amíg újjáéledtek. A német gyárakat lebombázták, az olaszoknál azonban jobb volt a helyzet, és az Alfa Romeo hamar talpra is állt.

Történelmi pillanat: először Giuseppe Farinát intették le a kockás zászlóval
Fotó: Alfa Romeo

A Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) égisze alatt pedig 1950-ben életre hívták a Formula-1-es világbajnokságot – az elnevezés a szabályok egységesítésére (magyarul: Forma) utal. A vb az első évben hét versenyből állt: a brit (Silverstone), a monacói (Monte-Carlo), a svájci (Bremgarten), a belga (Spa-Francorchamps), a francia (­Reims-Gueux) és az olasz (Monza) nagydíj mellett a sorozatnak részese lett az Egyesült Államokban az indianapolisi 500 mérföldes, oválpályás verseny is. Azt azért jegyezzük meg, hogy a pilótáknak nem csak ennyiből állt a szezon, az év során még tizennyolc rangos autós gyorsasági versenyt rendeztek, a chilei GP-t leszámítva mind Nyugat-­Európában, többek között Párizsban, San Remóban és Genovában.

Május 13-án Antonio Brivio márki, a Nemzetközi Automobil-szövetség sportbizottságának elnöke indította el az első Formula-1-es futamot az angliai Silverstone-ban, azon a pályán, amelyet egy korábbi katonai repülőtéren, a Brit Királyi Légierő egyik bázisán alakítottak ki.

Néhány évvel korábban, a II. világháborúban még a legendás Spitfire és Hurricane vadászgépek szálltak fel azokról az aszfaltcsíkokról, amelyek most a hosszú egyeneseket jelentették az autóversenyzőknek.

A Brit Nagydíjra kétszázezer néző zarándokolt el a közép-angliai, Nor­thamptonhoz közeli településre, ami manapság is csak egy közepes méretű falu. A lelátón helyet foglalt VI. György király is a feleségével, Erzsébet királynéval, valamint kisebb lányukkal, Margit hercegnővel. A jelenlegi uralkodó, II. Erzsébet, aki akkor 24 éves volt, azonban kihagyta a jeles eseményt, meglehet, hogy ma is bánja. A mezőnyben két olasz márka (Alfa Romeo, Maserati), két brit (Alta, ERA) és egy francia (Talbot) képviseltette magát.

Tíz csapat tizenhat versenyzőt nevezett, rajtuk kívül további tíz „privát” induló volt. Közülük huszonegyen tudták kvalifikálni magukat a rajtrácsra: kilenc brit, négy francia, két olasz, egy-egy ír, belga, monacói, argentin, svájci és thaiföldi pilóta. Utóbbi, Birabongse Bhanudej sziámi herceg nemcsak jó autóversenyző volt, de remek sportrepülő-pilóta is, vitorlásversenyzőként pedig később négy olimpián is részt vett. De bizonyára sokakat az is meglep, hogy a pilóták átlagos életkora 39 év volt.A rajtrács akkor is az edzésidők alapján állt össze, ám az első, a harmadik és az ötödik sorba négy autó sorolt be egymás mellé, a másodikba, a negyedikbe és a hatodikba három.

Az már az edzéseken kiderült, hogy az Alfa Romeók a mezőny előtt járnak, az első sorba az olasz Giuseppe „Nino” Farina és Luigi Fagioli, az argentin Juan Manuel Fangio, valamint az angol Reginald Parnell került – ők négyen indultak Alfával. A hetvenkörös futamon aztán meg is szerezték az első három helyet, Farina nyert Fagioli és Parnell előtt.

A később öt vb-címig jutó Fangió­nak pechje volt, mert nyolc körrel a vége előtt eltört az olajpumpája, így fel kellett adnia a versenyt. Az ötödik helyről rajtoló sziámi herceg azonban még bosszúsabb lehetett, mert már a 49. körben kifogyott az üzemanyag az autójából. Farina már a második körben megfutotta a verseny leggyorsabb körét, mégpedig 152,066 km/óra átlagsebességgel – ez akkoriban nem hangzott rosszul. Egy hét múlva a Monacói GP-n már ott volt a Ferrari is az olasz Alberto Ascarival, aki majd kétszeres világbajnok lesz, de az 1950-es esztendő, miként az első Formula-1-es futam is, a 43 éves Giu­seppe Farináé volt, a szezon végén őt koronázták meg.

Minderről, valamint a következő két évtized történéseiről Magyarországon kevesen értesülhettek, a szocializmus keményebb időszakában a Formula-1 a hanyatló kapitalizmus rongyrázásaként volt elkönyvelve.

A Nemzeti Sportban még az 1970-es évek elején is legfeljebb nyúlfarknyi hírek tudatták időnként a futamok végeredményét. Az 1976-os szezonban közvetített először F1-es futamot a Magyar Televízió, augusztusban az Osztrák Nagydíjat, és ez volt az első év, amikor a sportnapilapban valójában teret kapott a Formula-1. Mi több, a szezonzáró után a címlapra is kikerült, hogy James Hunt lett a világbajnok. Ha két és fél évtized késéssel is, de nálunk is elindult a Formula-1.