Mezőkövesd először vagy Bp. Honvéd nyolcadszor? – tettük fel a kérdést a Magyar Kupa tegnapi döntője előtt. A válasz este megszületett a Puskás Ferenc Arénában: a kispestiek 2-1-re legyőzték a fináléban először szereplő ellenfelüket, és nyolcadszor is kupagyőztesnek mondhatják maguk. A sors ezúttal egy játékossal egész biztosan igazságos volt: Djordje Kamber Magyarországon négyszer jutott el az aktuális csapatával a kupadöntőbe, mind a négyszer vesztesen hagyta el a pályát, most azonban a Bp. Honvéd az ő góljával szerezte meg a győzelmet. Érthető, hogy a lefújás után boldogan nyilatkozott:
– Nagyon bíztam benne, hogy az ötödik kupadöntőmet már nem veszítjük el. Ilyen szurkolók előtt, mint a Honvédé, öröm futballozni, velük könnyebb volt elérni ezt a sikert. Igazi csapatmunkával rukkoltunk elő, és tudom, ilyen lesz az új Honvéd. Köszönjük az új stábnak a remek munkát! A fiataljaink tehetségesek, a kupagyőzelem őket is erősíti. Rengeteget jelent nekünk ez a diadal, mert megmutatja, hogy jó úton járunk, és ha mindig ekkora szívvel harcolunk, akkor a szurkolóinknak nem kell tartaniuk a csapat jövőjétől.
A kispestiek legendája, Pisont István az idény végéig kapta meg edzőként a csapat irányítását. Ez az első munkája az élvonalban, és máris ekkora sikerrel büszkélkedhet. Ráadásul a magyar futballban azon kevesek közé tartozik szerda este óta, akik játékosként és edzőként is kupagyőztesek lettek. Ő a lefújást követően így értékelt:
– Lehet beszélni sok mindenről, így bátor támadójátékról is, de a csapatunk jelenlegi helyzetében az eredmény a legfontosabb. Most is ez a cél lebegett a szemünk előtt. A védekezésre összpontosítottunk, különösen a középpályára kellett nagy erőket mozgósítanunk, elöl pedig ott volt két csatár, Lanzafame és Ugrai, akik képesek a támadóharmadban hatékonyak és veszélyesek lenni. Ha megvan az eredmény, majd meglesz holnap és holnapután is, akkor megjön a kellő önbizalom a bátrabb és látványosabb játékhoz is. Taktikailag rendben voltunk, és szerintem megérdemeltük ezt a sikert. Boldog vagyok, hogy játékosként és edzőként is kupagyőztesnek mondhatom magamat. Akkor, tizennyolc évesen futballistaként, most edzőként vagyok nagyon fiatal, a kettő csak ebben hasonlít egymásra. A munka most a sűrű program miatt rendkívül intenzív, edzőként sokkal nagyobb a felelősség, játékosként jobban kiélvezhettem a siker érzését.
