Csapattársa könyökölte le a magyar idegenlégióst

A lengyel újonc Podbeskidzie Bielsko-Biała magyar középpályása, Kocsis Gergő edzésen szenvedett sérülést, de nem haragszik a csapattársára.

A korábban Dunaszerdahelyen is megforduló Kocsis Gergőt 2016-ban az akkori szövetségi kapitány, Bernd Storck fedezte fel, amikor általános meglepetésre meghívta az Eb-re készülő válogatott bő keretébe. Kocsis az idő tájt a Puskás Akadémia labdarúgója volt, de nem számított alapembernek, Storck végül nem vitte ki magával Franciaországba a tehetséges védőt, aki egy diósgyőri kitérő és zalaegerszegi útkeresés után igazolt a nyáron a lengyel élvonalba. A klubváltásról és eddigi pályájáról legutóbb a DigiSport Reggeli Start című adásában beszélt a 26 éves labdarúgó.

Kocsis Gergő (kék mezben) monoklival is tud futballozni
Fotó: Facebook/Podbeskidzie Bielsko-Biała /

A Csakfoci beszámolója alapján nem indult jól Kocsis Gergő pályafutásának új szakasza a lengyel élvonalban újonc Podbeskidzie Bielsko-Bialában. A 26 éves labdarúgó a napokban közzétett egy fotót, amelyen látható, hogy alaposan bedagadt a bal szeme, a szemháját lilás, kékes-sárgás árnyalatú folt borítja.

– Az edzőtáborból hazatérve a második edzésen egy szögletvariációt gyakoroltunk, amikor megtörtént a baj. Egy fejpárbaj során akkora könyököst kaptam Aleksander Komortól, hogy egy pillanat alatt bedagadt a szemem. Nemcsak én, hanem a csapattársak is megijedtek, rohantak hozzám, próbáltak segíteni rajtam. Csak reméltem, hogy nem szenvedtem komolyabb sérülést. Erősen tartottam tőle, hogy az arcomban eltört valami. Hála istennek, megúsztam egy sima vérömlennyel. Később a társak és az edzőm is viccelődtek velem: közölték: „Üdvözlünk Lengyelországban!” – idézi a Csakfoci a pórul járt labdarúgót.

Kocsis Gergő hozzátette: ma már jobban lát, de a hatalmas monokli mellett összeszedett egy enyhébb torokgyulladást is.

– Sajnos meglett annak a hátránya, hogy napokig jegeltem a szememet. Az csak egy dolog, hogy jó ideig nem láttam, de a folyamatos jegelés miatt egy kisebb torokgyulladással is bajlódok. Két napig nem is vehettem részt az edzéseken. A harmadik napon vállaltam a tréninget, mert meg akartam mutatni az edzőmnek, számíthat rám. Szerencsére mostanra jobban vagyok. Megnyugodtam, az eset óta egyre jobban látok. Remélem, ez volt az első és utolsó betegségem és sérülésem! Ami azt illeti, nem haragszom Komorra, aki rögtön bocsánatot kért, majd utána még az Instagramon, a képem alatt is poénkodott velem. Mi értelme lenne haragudnom rá?