Szabó Péter: Természetellenes állapot a Lokinak az NB II

Kötelező feladat – így jellemezte a Debreceni VSC feljutásért vívott harcát az NB II-ben Szabó Péter, a klubot működtető zrt. igazgatótanácsának az elnöke. A 2016-ban az év vállalkozójának választott üzletember a Nemzeti Sportnak adott terjedelmes interjút, amelyben kijelentette, természetellenes állapotnak tartja, hogy a Debrecen kiesett, és a másodosztályban játszik.

– Ennek a csapatnak nem itt van a helye – mondta Szabó Péter a Nemzeti Sportnak. – Szomorú tény, hogy kiesett, de a bázis, a háttér, a játékos­állomány, a szurkolótábor alapján az első osztályhoz tartozik. Ezt persze realizálnunk kell.

Szabó Péter szerint, ha az utolsó fordulóban a Paks elleni mérkőzés utolsó percében a két kapufa közül egy bemegy, és a csapat bennmarad, akkor folytatódik a nem látványos, de biztos enyészet, és csak az a kérdés, hogy a katasztrófa két vagy három év múlva következik be. Szima Gábor, az előző klubelnök szerinte minden tiszteletet megérdemel, mert ő emelte fel a csapatot, az ő irányításával lett hétszeres bajnok, ám megérett az idő a változásra.

– Az NB II arra is jó lehet, hogy felépítsük azt, amit szeretnénk. Hogyha feljutunk az NB I-be, ne a bennmaradásért kelljen küzdenünk, hanem azonnal a hozzánk méltó helyre térhessünk vissza, ami a mezőny első felében, az elején van. Tőzsér Dániel sportigazgatóé a futballszakmai felelősség, nekünk pedig meg kell teremtenünk a megfelelő hátteret, a „back office-t”. Debrecen város és környezete gazdasági potenciáljához képest ez még nem elég erős, kevés a szponzorunk is. Komplett szponzori csomaggal álltunk elő, mindenki kiválaszthatja, ami megfelel neki. Lehet hirdetni az online felületeinken, a mérkőzéseken, a lényeg, hogy jelentős támogatói bázist alakítsunk ki. Ami az elmúlt három-négy évben nem történt meg, azt persze nem egy nap alatt valósítjuk meg, de a jó példák adva vannak. Az FTC is megjárta az NB II-t, igaz, hosszabb időbe telt, amíg visszajutott, de ezalatt felépített egy márkát.

Az igazgatótanács elnöke arra nem is gondol, hogy a csapat nem jut vissza azonnal az élvonalba, nem hiszi, hogy ezt bármilyen külső tényező befolyásolhatná.

– Az NB II kemény bajnokság, tele megyeszékhelyek csapataival, ráadásul mindegyikük arra vágyik, hogy megverje a DVSC-t. De mi ebből is profitálhatunk, megtanulhatunk folyamatosan teher alatt dolgozni. És ez csak az első lépcső. Most kell kialakítanunk azt a csapatot, amely az NB I-ben is ott lehet a mezőny első felében. A szurkolóink ki vannak éhezve erre, ez a tábor kötelezettséget is jelent. Megérdemli, hogy először is lerakjuk egy profi, üzleti alapon működő klub alapjait.

Az interjúban természetesen szóba kerülnek a debreceni szurkolók, akik különlegesek, és híresek a klub, valamint a város iránti elkötelezettségükről. Szabó Péter elárulja, hogy már most van háromezer bérletesük, és ha a csapat a reményeik szerint szerepel, akkor ez a szám nőni fog.

– Mindig akkor voltunk sikeresek és népszerűek, amikor a saját fiataljainkra építettünk. A DEAC ellen tíz debreceni nevelésű játékossal álltunk fel, egyedül a kapusunk, Zöldesi Illés nem volt az. Ez teremt igazi közösséget, ez az utunk.

Némi meglepetést okozott, hogy a nyáron visszajött Debrecenbe két korábbi válogatott játékos, Korhut Mihály és Varga József, valamint a jó NB I-es futballistának számító Sós Bence is visszatért, és ők vállalták, hogy kevesebbet keresnek, mint az előző klubjaikban, mert a szívügyük, hogy segítsenek a nevelőegyesületüknek. hazatéréséről is szóltak hírek, arra a kérdésre, hogy a szélső miért nem jött mégsem, az igazgató kitérő választ adott.

– A távlati cél most is az európai kupába kerülés, és amelyik magyar csapat eljut oda, az nagyon jó teljesítményre képes. Háromszor, négyszer. Azt kell elérni, hogy ezt állandósítsuk. Az NB II-ben is, mert ez harmincnyolc meccses háború. Az első lépés a visszajutás az első osztályba. Emellett ki kell alakulnia egy stabil lábakon álló klubmodellnek, megfelelő háttérrel, sikeres akadémiával, utánpótlással, debreceni kötődésű játékosokkal. Ha mindez megvalósul, nagyon boldog leszek. Hogy aztán hová csúcsosodik ki, meglátjuk. Az álmom persze az, hogy újra magyar bajnokok legyünk. Viszont azt sem szeretném, ha tíz év múlva arról beszélgetnénk: igaz, hogy öt újabb aranyat nyertünk, de most megint NB II-esek vagyunk.