Egy éve ilyenkor – helyesebben ezen a fokon, mert akkor még csak augusztust írtunk –, amikor a Ferencváros a Dinamo Zagrebbel szemben elvérzett a Bajnokok Ligája selejtezőjében, a magyar bajnok vezetői roppant csalódottak voltak. Érthetően. Ugyan egyértelműen a Dinamo volt a favorit, de a zágrábi helytállás, az ottani 1-1 után joggal reménykedtek abban, hogy hazai pályán, a fergeteges közönség előtt kivívható a továbbjutás.
A Groupama Arénában elszenvedett 4-0-s vereség akkor többet jelentett a búcsúnál, a szertefoszlott BL-álmoknál, azt üzente, még a Dinamo is teljesen más szintet jelent, az elit pedig nyilván teljesen más kávéház, akkor, azokban a keserű percekben úgy tűnt, hiábavaló minden próbálkozás, egyszerűen lehetetlen, hogy a Fradi ismét bekerüljön a Bajnokok Ligája csoportkörébe.
Kubatov Gáborék akkor váratlanul éppen a győztes féltől kaptak vigaszt. S nem amolyan sajnálkozó vállon veregetést, mint ahogy a nagypapa próbál lelket önteni elkeseredett unokájába. A két klub vezetői között már akkor is kimondottan, a sportbarátságon és -etiketten túlmutatóan jó volt a kapcsolat, ezért a horvátok biztatását illett komolyan venni.
„Miért akartok mindenáron a Bajnokok Ligájában szerepelni? Hogy aztán a csoportkörben négyesével, ötösével kapjátok a gólokat? A BL most még nem a ti szintetek. Ne bánkódjatok a kiesés miatt, az Európa-liga tökéletes sorozat a Ferencvárosnak. Jussatok fel a főtáblára, harcoljátok végig a csoportkört, s ha ott helytálltok, akkor egy év múlva megerősödve már célba vehetitek a Bajnokok Ligáját.” Valahogy így szólt a horvátok vigasza.
A Fradi bejutott az Európa-liga csoportkörébe, becsülettel végigharcolta a hat meccset, az utolsó fordulóban volt esélye a továbbjutásra, majd megvédte bajnoki címét, s megerősödve vágott neki újra a Bajnokok Ligája selejtezőjének…
Az élet úgy hozta, hogy a két csapat ugyanazon a szinten ismét összetalálkozott. Még mindig a Dinamo volt az esélyesebb, de valahogy benne volt a levegőben, hogy meglepetés van készülőben.
