Dárdai Pál egyszer a Siófok edzője szeretne lenni

Dárdai Pál, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya a Nemzeti Sportnak adott interjújában beszélt a nemzeti tizenegy idei sikereiről, fiai jövőjéről és arról is, milyen ajánlat esetén térne vissza Magyarországra.

Dárdai Pál a júliusi szabadbattyáni fociünnepen Fotó: MTI/Vasvári Tamás

– Én mindjárt idézném: „Három Dárdai a Herthában – az kemény lenne. A háromból egy szerintem megcsinálja. Vagy kettő. Bár az is lehet, hogy mindhárom…” Emlékszik, mikor fogalmazott így?

– Négy-öt éve. A háromból kettő azóta megcsinálta, Palkó és Marci pályára lépett már a Bundesligában. Büszke is vagyok rájuk! Palkó helyzete kicsit nehezebbé vált azóta, neki váltania kellene. Megerősödött az elmúlt időszakban, immár arra van szüksége, hogy folyamatosan játsszon. Volt lehetősége arra, hogy Hollandiába igazoljon, de nem akart oda menni. Ő valamelyest lelkizőbb, mint a két öccse, az kell neki, hogy jó közegbe kerüljön. Én nem szólok bele, amit szeretne, az lesz. Az élet úgyis megoldja. Marci pillanatnyilag jó helyen van. Az első csapattal edz, jó híreket kapok róla. Szeretik a társak és az edzők is, ha egyszer-kétszer beáll, abból is tanul. Ballábas belső védőből amúgy sincs nagy választék. Jó a felépítése, jó a rúgótechnikája, neves klubok érdeklődnek már iránta. Ettől függetlenül nála még az érettségi az első. Nyárra túl lesz rajta, utána ő is eldöntheti, milyen úton induljon el. Bence, a legkisebb pedig teszi a dolgát, bosszantja itthon az édesanyját…

– Lenne olyan ajánlat, amely kimozdítaná Berlinből?

– Ezen nem töprengek. Másfél év alatt sokan kerestek, volt, ahova elképesztő összegért csábítottak, de én jól elvagyok egyelőre. Ha megüresedik egy kispad, sok edző bejelentkezik, én nem. Nyugodtan, békében él a családunk, ez mindennél többet ér nekem. Az lenne a legjobb, ha már ott tartanánk, hogy mindhárom fiú felnőttcsapatban játszik, mi pedig Mónival egyik meccsről a másikra mennénk. Arról nem szólva, hogy ott a balatoni házunk is. A gyerekek ugyanúgy odavannak Zamárdiért, mint a szüleik. Tudja, hol lennék egyszer boldogan edző? Siófokon. Hosszú évek múltán szerintem fordul majd a kocka, két-három hónapot leszünk Berlinben, és kilencet-tízet Zamárdiban. Ha eljön ez az idő, és a siófokiak megkeresnek azzal, hogy Pali bácsi, kellene segíteni, azt felelném, essünk neki!

a júliusi szabadbattyáni fociünnepen
Fotó: MTI/Vasvári Tamás

– Mit szólt a válogatott őszi szerepléséhez?

– Nagyon örültem! Az, hogy egy csapat a negyedik kalapból kisorsolva harcolja ki az Európa-bajnoki részvétel jogát , azonfelül a Nemzetek Ligájában három, nála magasabbra taksált riválisát megelőzve megnyeri a csoportját és feljut az elitmezőnybe, mesébe illő. Maga a csoda, fűzhetném hozzá, de nyilvánvaló, a magyar válogatott a megfelelő irányba halad, amit eddig elért, azért tisztességgel megdolgozott. A fiatalítás is jól sikerült, úgy hiszem, sokszor lehetünk majd büszkék erre a társaságra. Van egy jó és szorgalmas szövetségi kapitány, és van egy és nevével fémjelzett gerinc, amire nyugodtan lehet támaszkodni. Jó, hogy a Ferencváros bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, sajnálom, hogy bár kevésen múlt, ugyanez nem sikerült a Vidinek az Európa-ligában. Az eredmények is bizonyítják, megérte befektetni a magyar futballba, óriási szükség volt arra, hogy javuljon az infrastruktúra. Ezen a szinten akkor lehet a szakmára összpontosítani, akkor lehet elvárni a sikereket, ha a körülmények rendben vannak. Márpedig most rendben vannak.

– Mondják, népszerűsége már-már Dárdai Páléval vetekszik.

– Ennek is örülök! Nem vagyok féltékeny típus, nem úgy neveltek, hogy bárkire is irigykedjek. Nem vagyok celeb, nem mutogatom magam a különböző közösségi oldalakon. Edző vagyok, egy utánpótlásedző, semmi több. Apu is edző volt, ebben a világban nőttem fel. Szerencsém volt, mert nemcsak jó szakemberektől, jó pedagógusoktól is tanulhattam.

A teljes interjút a Nemzeti Sport honlapján olvashatják.