Eddig nem panaszkodhattunk Fortunára ezen az Európa-bajnokságon. Nagyon jól jött például, hogy a csoportkör első két fordulójában Albánia a 95. percben egyenlített Horvátország ellen, Szerbia ugyancsak a 95. percben mentett pontot a Szlovéniával vívott mérkőzésen, ahogyan nekünk kedvezett az is, hogy a hosszabbítás utolsó pillanatában a grúzok hatalmas ziccerből nem találtak be a csehek kapujába.
És persze arról nem is szólva, hogy Csoboth Kevin a 100. percben szerezte a skótok ellen három pontot érő gólt, ami értelmet adott az előbb felsorolt eredményeknek: három olyan csoport is van, amelyben alakulhat úgy az eredmény, hogy a harmadik helyezett csupán két ponttal zár, és a magyar csapatnak kettőt kell megelőznie.
Hétfőn este egyszerű volt a képlet: az albánok és a horvátok nem győzhettek a spanyolok, illetve az olaszok ellen.
Spanyolország már a kezdés előtt csoportelső volt, ezért Luis de la Fuente szövetségi kapitány tíz helyen változtatott az előző fordulóhoz képest a kezdőcsapatán, azaz pihentette az első sorát. A keret erejéről árulkodik, hogy a spanyolok így is uralták a mérkőzést, a 13. percben Ferran Torres a vezetést is megszerezte, tehát magyar szempontból kimondottan jól indult ez a találkozó. És később sem volt baj, mert bár az albánoknak akadtak gólszerzési lehetőségeik, nem éltek velük, és kikaptak 1-0-ra.
Az olaszoknak egy pont is elég volt az üdvösséghez, a horvátoknak viszont a csak a győzelem jelentett reményt a továbbjutásra. Változatos, jó iramú volt a mérkőzés, nem sok helyzettel, ám az 55. percben jött a kedvezőtlen fordulat: előbb kezezés miatt tizenegyest rúghatott a horvát válogatott, Luka Modric büntetőjét azonban Donnarumma kivédte, majd bemutatott egy bravúrt Budimir közeli perdítésénél is, de a labda Modric elé pattant, aki négy méterről a hálóba bombázott. Az olaszok mindent egy lapra feltéve támadtak, ami a jelzett nyolcperces hosszabbítás utolsó pillanataiban sikerült is, a nem sokkal korábban csereként beállt Mattia Zaccagni talált a hálóba.
