Otthon nem Susan, Zsuzsinak szólítják az olimpiai bajnokot

Nem felejti a kisújszállási strandot, a kakaós csiga ízét, a kisváros ölelő nyugalmát az Amerikában élő kétszeres olimpiai bajnok evezős, Francia Zsuzsanna. Aki nem Susan, hanem Zsuzsi, hiszen így szólítja őt otthon édesapja, Francia Béla és édesanyja, Karikó Katalin is. Utóbbi egy csapásra világhírűvé vált azzal, hogy az ő szabadalma alapján készült el az első, klinikailag is bizonyítottan hatásos Covid–19-vakcina. Francia Zsuzsanna a Nemzeti Sportnak nyilatkozott.

Francia Zsuzsanna Forrás: Francia Zsuzsanna/csaléádi archívum

– Meglepődött, amikor a Magyar Sportújságírók Szövetségének vezetősége megkereste azzal, hogy online formában legyen díjátadó az Év Sportolója Gálán?

– Váratlanul ért, de nagyon örültem neki, hiszen a nagymamámmal mindig is nagy rajongói voltunk a magyar sportnak. Amíg élt, minden évben sok időt töltöttem Magyarországon, együtt néztük az olimpiát, a labdarúgó-mérkőzéseket vagy a Formula–1-es közvetítést. Mellette igazi magyar szurkolóvá váltam én is.

– Sok sportágat kipróbált az evezés előtt. Miért döntött végül mellette?

– Elég későn választottam ezt a sportot, az egyetemi éveim alatt. Mivel elég magas vagyok, száznyolcvannyolc centi, a kosárlabdával és az atlétikával is próbálkoztam – nem akkora sikerrel. Aztán az egyetemen több mindent ki lehetett próbálni, és az egyik felmérőn, az evezőgépen kiderült, hogy elég erősen húzok. El is kerekedett az edzőnk szeme, aki azt mondta: van itt erő, ám kell kitartás és állóképesség is ehhez a sporthoz. Ha ez megvan bennem, és rendesen dolgozom, talán még az olimpiára is kijuthatok.

– Mennyire egyedi, hogy valaki tizenkilenc esztendősen találja meg a sportágat, amelyikben kétszeres olimpiai bajnok lesz?

– Itt, az Egyesült Államokban elég magas szinten áll az egyetemi sport, sok pénzt fektetnek bele, van lehetőség a fejlődésre. Igazából a 2008-ban győztes hajónak a fele az egyetemen ismerkedett meg ezzel a sportággal, szóval, nem is annyira különleges az én esetem.

– Mennyire hiányzik a jelenlegi életéből az evezés?

– Nem maga a sport, inkább a csapatom hiányzik. Hiszen éveken át együtt küzdöttünk, együtt álmodoztunk arról, hogy egy nap eljutunk az olimpiára, és együtt tervezgettük, milyen lesz majd ott nyerni. De a sok gyűrődés, a fájdalmak a derekamban, a bordámban már nem hiányoznak. Nagyon szép éveket éltem meg a vízen, csodálatos volt nyerni Pekingben, és büszkék voltunk magunkra a Londonban elért címvédés miatt. Mert más úgy nyerni, hogy senki vagy és berobbansz a csúcsra, és más az is, hogy te vagy a legjobb a világon, és mindenki téged akar legyőzni.

Örömfotó a keresztanyával és a szülőkkel a 2012-es olimpián
Forrás: Francia Zsuzsanna

– Ugyanazon a pályán, a biotechnológiában dolgozik, mint az édesanyja. Sokat szakmáznak?

– Beszélünk a munkánkról, mindig felhívja a figyelmemet egy-egy érdekesebb tanulmányra, cikkre, amelyet érdemes elolvasni, de azért van más témánk is természetesen.

– Gondolom, most ön a legnagyobb szurkolója az édesanyjának.

– Igen, kicsit megváltoztak a szerepek… Annak idején ő támogatott, buzdított a sportban és a tanulmányaimban, most én vagyok az, aki vele együtt örül, és izgul a sikeréért. Amikor fiatalabb voltam, mindig leültetett minket otthon az édesapámmal, és lelkesen elmesélte, milyen eredményeket ért el a kutatásaiban, mit tanult vagy fedezett fel. Persze nem mindent értettünk belőle, viszont nagyon örültünk annak, amit mondott. Most, hogy babát várok, a párom viccesen megjegyezte: anyu biztosan őt is leülteti majd, és mesél neki a technológiáról és a kutatásokról. Elmondja neki, mint egy esti mesét.

A teljes cikk itt olvasható el.