Kitartás, idén újra megpróbáljuk

Labdarúgó Európa-bajnokság és olimpia. Mintha kitért volna az idő, 2021-ben ugyanaz a két sportesemény áll várakozásunk fókuszában, mint egy évvel korábban. Miközben be kell pótolni a szinte bepótolhatatlant, az újabb feladatok sem váratnak magukra, márciusban például már megkezdődnek a 2022-es futball-vb selejtezői. Persze ennél is van nagyobb, fontosabb cél: jó lenne, ha a sportélet is visszazökkenne a korábbi, normális kerékvágásba. De nem mindenáron.

Hosszú Katinka készül a tokiói olimpiára, de nem olyan elánnal, mint a rióira Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI

„Mindenáron nem, mert olyan súlyos egészségügyi fenyegetés árnyékában élünk, amely egyszerűen elragadja közülünk a barátainkat, a rokonainkat, az ismerőseinket. Az ő életüket, egészségüket semmilyen sportrendezvény sem pótolja és nem is teheti kockára. Ezért a biztonságot minden más elé kell helyeznünk. Ez most korlátokat állít a sportnak.” Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke válaszolt ekképpen a Nemzeti Sportnak adott interjúban arra a kérdésre, mindenáron meg kell-e idén rendezni a labdarúgó Eb-t és az olimpiát.

Momentán ebből indulhatunk ki. Jó lenne, de nem mindenáron. Különösen a tokiói szervezőbizottság hajtogatja folyamatosan, hogy semmiképpen sem marad el az olimpia. Készüljünk így, helyesebben készüljenek így sportolóink, de azt a forgatókönyvet se zárjuk ki, hogy végül elmaradnak a nyári játékok. Ami azért is fájdalmas döntés lenne, mert ez jó eséllyel egyúttal a labdarúgó Európa-bajnokság törlését is jelentené; ki ne tudná, hogy ez duplán érintene bennünket.

Berecz Zsombor már nem is titkos favorit Tokióban
Fotó: MTI/Kovács Tamás

Persze mi mást tehetne, jelenleg mindenki úgy készül, hogy lesz olimpia. Mindjárt januárban egy olyan sporteseményt rendeznek, amelynek kimenetele jelentősen meghatározza tokiói kilátásainkat. Női vízilabda-válogatottunk január 19-től a trieszti kvalifikációs tornán harcolhatja ki a tokiói részvétel jogát. Aztán márciusban a női kézilabdások játszanak ugyanezért a tétért hazai pályán, Győrben. Létkérdés lenne mindkét siker, hiszen a csapatsportágakban eddig csupán a férfi pólósok teljesítették az olimpiai kvalifikációt. A férfi kézilabdások erről már mindenképpen lemaradtak, az év első jelentős sporteseménye, a január 13-án kezdődő világbajnokság Egyiptomban persze így is komoly kihívás.

Az egyéni sportágakban véglegesen még sehol sem zárult le a kvalifikáció. Reálisan csupán három – plusz egy – sportágban, úszásban, kajak-kenuban, vívásban – és a finn dingis mezőnyből kiemelkedő Berecz Zsombor révén vitorlázásban – kalkulálhatunk magyar aranyeséllyel. Persze mindenekelőtt birkózásban, továbbá vízilabdában, cselgáncsban, sportlövészetben, öttusában is összejöhet egy-egy arany, de ez inkább a meglepetés kategóriája.

Nincs ebben újdonság, sajnos már Rióban is ebből a körből kerültek ki a bajnokaink. Ki ne emlékezne, akkor a nyolc aranyérmünkből három-három Hosszú Katinka és Kozák Danuta nevéhez fűződött. Remélhetőleg mindketten rajthoz állnak Tokióban is, a riói teljesítményük megismétlésére azonban vajmi kevés esély van. Noha azóta természetesen feltűntek, illetve berobbantak újabb világklasszis sportolók – mindenekelőtt Milák Kristóf és Kopasz Bálint –, Szilágyi Áron pedig állócsillag, a nyolc arany Tokióban bravúros szereplésnek számítana.

Labdarúgásban újra merünk álmodni, s bár a világbajnokságra még rögösebb út vezet, mint az Eb-re, ne mondjunk le eleve erről a reményről. Válogatottunk márciusban három vb-selejtezőt játszik, kezdve mindjárt a lengyelek elleni rangadóval, a többi hét ősszel következik. Nagyon feszített a tempó, de bírni kell.

Igaz ez a teljes magyar sportéletre. A kitartás soha nem volt annyira fontos sportemberi tulajdonság, mint manapság. 2020-hoz képest 2021-ben e tekintetben szemernyi változás sincs.