– Normál esetben is elvállalta volna azt a dobást?
– Kétségtelenül nem volt tiszta helyzet, de nem volt más választásom – felelte Benke Szilárd, a magyar válogatott 25 esztendős kosárlabdázója, aki az osztrákok elleni mérkőzésen két lepattanót és két asszisztot is jegyzett. – Amikor láttam, hogy Perl Zoli keresi a passz lehetőségét, és felém hozza a labdát, azt is tudtam, hogy csak néhány másodperc van hátra a támadóidőből, ezért dobnom kell, és persze újra elvállalnám.
– Mire gondolt, amikor látta, hogy a palánkról a gyűrűbe vágódik a labda?
– Nem az öröm volt az első érzés. Az osztrákok időt kértek, és miközben mentem le a pályáról, csak az járt a fejemben, hogy van még tizenkét másodperc, és ez a kosárlabdában nagyon sok idő, azaz még nem nyertük meg a meccset. Tudtam, egyelőre a védekezésre kell majd összpontosítanunk, de amikor a dobásuk lepattant, miénk lett a labda, és ezzel vége is lett a meccsnek, rengeteg érzelem szabadult ki belőlem és a többiekből is. Hihetetlen érzés volt, hogy teljesítettük a célunkat, és újra ott lehetünk majd az Európa-bajnokságon.

Fotó: Fiba.com
– A rendes játékidőben is volt egy fontos dobása, egy ziccer, azzal harcolta ki a csapat a hosszabbítást. Nem hűlt meg a vér az ereiben, amikor látta, hogy a labda pattog a gyűrűn?
– Dehogynem, különösen úgy, hogy nem sokkal korábban ugyanilyen helyzetben hibáztam. Most viszont szerencsére végül csak beleesett a gyűrűbe. Sok olyan dobásunk volt, hogy a labda balszerencsésen kifelé perdült, most a lehető legjobbkor kárpótolt minket a sors.
– Amikor az osztrákok tizennégy ponttal vezettek, és nekünk nagyon nem ment a játék, semmi sem sikerült, mi adott erőt a felzárkózáshoz?
– Nekem az, hogy bármerre néztem a pályán és a kispadon, senkinek a szemében nem láttam azt, hogy vége a meccsnek, és kikaptunk. Mindenki továbbra is tette a dolgát, pedig tényleg nehezen találtuk meg újra az elején elveszített ritmust. Ez a társaság nem arról híres, hogy beletörődne egy vereségbe, már a szlovénok ellen is bizonyítottuk, hogy ha rosszul is játszunk, a tartásunk mindig megmarad.