Ha jó barátom, Huszti Szabi 0, azaz nulla edzői tapasztalattal lehet a Loki edzője, akkor én miért ne lehetnék a Vidié? Hiszen Szabikával ellentétben én legalább az őszi szezont végigdolgoztam Toldi Gábor segítőjeként az NB III-ban. Vagy Szabika nem is dolgozik majd edzőként Debrecenben, csak a nevét adja a mutatványhoz? Ha ő ezt megteheti a Lokinál, én miért ne tehetném meg a Vidinél?
Amúgy, jut eszembe, Szabika miért nem engem hívott, a jó barátot, s miért Toldi Gábort? Persze lehet, ő is úgy tudja, hogy én a Vidi edzője leszek.
Szurkoltam Márton Gábornak. Mint kollégának, és természetesen a csapat érdeke miatt is. Ám menthetetlenné vált a helyzete. Lépni kellett. Már ő is ezt akarta. Hetek óta nem találják az utódját. Thomas Doll vagy az olasz Cristiano Bergodi az Universitatea Craiovától? Ugyan… Akkor már inkább én. Biztos? Át kell ezt gondolni alaposan.
Ha kínkeservesen behozom a Vidit másodiknak, mindenki azt mondja, még szép, ezzel a kerettel ezt az anyósom is teljesítené. De ha mégsem… Ízekre szednek. Azelőtt megbuknék, hogy megkezdődne az edzői pályafutásom.
Tudom, a klub sokkal könnyebben tudná kommunikálni azt, ha én venném át a csapatot. Juhász Rolandot el lehet adni. Bizalom, klubhűség, motiváció, életpálya, ráadásul jól ismerem a fiúk többségét, a nyáron még együtt játszottam velük, tudom, hogy ennél többre képesek. Ez mind jól hangzik. De mi van, ha én sem tudok segíteni?
Hálás vagyok Szalai Tamásnak, hogy vállalta a beugró szerepkört. Ahogy a csapat, én is haladékot kaptam. Jobban szurkolok a fiúknak, mint valaha. Mindenkinek az lenne az érdeke, ha ezt a borzalmas szezont valahogy túlélnénk, s nyáron higgadtan lehetne tervezni a jövőt.
Egyszerűbb volt a pályán…
Még tanulnom kell. Meg kell, hogy értsék…
