Joósz Attila 1965-ben a Rába ETO Sportiskolában kezdte az edzői pályafutását. Szülővárosa férficsapatát két időszakban, összesen kilenc idényen keresztül irányította, mérlege két Magyar Népköztársasági Kupa-győzelem, egy IHF-kupa-győzelem és egy bajnoki ezüstérem volt. Ezt követően több osztrák férficsapatnál tevékenykedett, majd következett a veszprémi sikerkorszak négy bajnoki címmel, három MNK-elsőséggel és egy KEK-győzelemmel. Ő az egyetlen a veszprémi kézilabdázás történetében, aki egy idényben bajnokságot, Magyar Kupát és európai kupát tudott nyerni a csapattal.
Joósz Attila 1991-ben és 1992-ben a magyar férfiválogatott szövetségi kapitánya volt, ő irányította a nemzeti együttest a barcelonai olimpián, amelyen a válogatott a hetedik helyet szerezte meg. Az edzői hivatásnak 1995-ben agyvérzése miatt kellett búcsút mondania.
A Kemény Ferenc-díjat 1986-ban, a mesteredző címet 1987-ben kapta meg.
