A kis Pötzsch

Az 1970-es, 1980-as években nem azt nézte az ember a tévében, amit szeretett volna, hanem azt, amit lehetett.

Anette Pötzsch (balra) és az edzője, Gaby Seifert a hetvenes évek elején Fotó: Farkas József

Az újszülöttnek minden vicc új – de még mennyire!

Ma már a közszolgálati sportcsatorna a hazai bajnokság minden egyes mérkőzését élőben közvetíti, a Bajnokok Ligája-meccsek közül is kényünk-kedvünk szerint választhatunk a csatornák között kapcsolgatva – s ez csak a futball. Akik ezen szocializálódtak, el sem tudják képzelni, milyen az, ha nincs választék. A minap ifjú kollégákkal beszélgettünk arról, milyen is volt a sportközvetítés a hetvenes–nyolcvanas években, amikor nem azt nézte az ember a tévében, amit szeretett volna (persze, ha tudott volna róla egyáltalán), hanem azt, amit lehetett, amit adtak.

Így vált például anno az egész ország műkorcsolya-szakértővé. Nem volt se kicsi, se nagy, aki ne lett volna tisztában a dupla Axel és tripla Lutz közötti különbséggel, legfeljebb a leszúrt Rittbergernél szárnyalt kicsit szabadon a fantáziánk, azt hittük, Protopopovnál és Belouszovánál nincs nagyobb sportoló széles e világon, s napokon, heteken át vitattuk meg azt az égbe kiáltó igazságtalanságot, ahogy a részre hajló pontozók megfosztották az egyébként megszolgált olimpiai aranyéremtől Sallay Andrást és Regőczy Krisztinát. (Akkor még mi is a világ élvonalába tartoztunk, méghozzá honosított oroszok nélkül.) A világversenyeket záró vasárnapi gálaműsorok idején kihaltak Budapest utcái, mindenki a tévé előtt gubbasztott. A műkorcsolya műsorideje vetekedett a labdarúgáséval, utólag nem is érti az ember, Vitray Tamás hogyan engedhette át a közvetítését Gyulai Istvánnak, aki nem csak az ugrásfajtákban volt naprakész, divattervezőket meghazudtoló jártasságra tett szert a csipkék, flitterek, dekoltázsok, a harmonizáló színek, minták és sminkek világában.

Anett Pötzsch (balra) és az edzője, Gaby Seifert a hetvenes évek elején
Fotó: Farkas József

A műkorcsolya még a humoristák fantáziáját is megmozgatta. Gálvölgyi János egyik felejthetetlen alakítását is a népszerű sportág és Gyulai István elszólása ihlette. Ugye, emlékeznek arra, ahogy nem tetőtől talpig, hanem fordítva, talptól tetőig elemezte a kiváló német olimpiai bajnoknő, Anett Pötzsch megjelenését? Akinek a bőrébe persze ő maga bújt bele, s ahogy közelített a kamera, a végén jött a csattanó: tavaly óta hogy megnőtt a kis Pötzsch...

Rákerestem, megpróbáltam újra nézni, de nem leltem nyomát a neten. Csak nem letörölték, kitörölnék a tudatunkból? Változik a világ. S nem csak a sportközvetítések terén. Ez a poén ma már nyilván sértő és még ki tudja, milyen egyéb bűnök tapadnak hozzá.

Akkoriban ezt nem így éreztük. Csak jót nevettünk rajta.