Nem kérdés, hogy a múlt héten mi volt az első számú magyar vonatkozású sporthír: Valter Attila rózsaszínbe öltözött a Giro d’Italián, a hatodik szakasz után ő húzhatta magára az összetettben vezetőt megillető emblematikus trikót. Olyan ez, mintha annak idején a Formula–1-be csöppent Baumgartner Zsolt dobogóra állt volna valamelyik futamon vagy most az év elején Fucsovics Márton döntőbe jutott volna az Australian Openen. Ami a teniszben a Grand Slam, az a profi kerékpársportban a Grand Tour, a három patinás háromhetes körverseny, a Tour de France, a Giro és a Vuelta, amelyeknek a mezőnyébe bekerülni sem egyszerű. Az elmúlt bő száz évben (a Tourt 1903, a Girót 1909, a Vueltát 1935 óta rendezik meg) 2020 előtt ez mindössze egy honfitársunknak adatott meg: Bodrogi László a 2000-es években hét Grand Touron indult, és két dobogós helyezés is összejött neki az időfutamokon, az összetettben azonban nem volt tényező.
Magyarország legyőzte ellenfelét, valami mégis zavarja a válogatott szövetségi kapitányát
A második félidőben tudott elhúzni a magyar csapat.