Kedden szünnap volt a Giro d’Italián, Valter Attilának (Groupama–FDJ) azonban ez távolról sem henyélést jelentett. A legnehezebb szakaszok még hátravannak, a fizikai felkészülésen túl pedig este online sajtótájékoztató is várt rá. Méghozzá nemzetközi, hiszen aki három napig viselte az olasz körverseny legendás rózsaszín trikóját, arra a világ minden táján kíváncsiak. A legtöbb támogatást persze a hazai drukkerektől kapta a magyar kerekes.
– Mondták a csapatnál, hogy ne telefonozzak annyit, de azt feleltem nekik, hogy én ezekből az üzenetekből gyűjtöm az erőt. Ezért is írtam a közösségi oldalamon , hogy a rózsaszín trikó nem az enyém, hanem a miénk volt – fogalmazott Valter Attila, aki újságírói kérdésre elismerte, hogy kezdhet példaképként tekinteni saját magára. – A bátorító üzenetek közül sokat gyerekektől kaptam, remélem, hogy lesznek közöttük, akiket az én sikereim elindítanak a kerékpározás útján.
Valter Attilával nagyot fordult a világ az elmúlt héten: még a vezérnek szánt Thibaut Pinot verseny előtti visszalépése után sem a magyar sportoló számított csapata kiemelt tagjának, az előzetes feladatelosztást azonban a fehér, majd a rózsaszín trikó megszerzésével teljesen átírta.
– Jelenleg az a taktika, hogy a csapat minden erejével értem, az én minél jobb összetett helyezésemért dolgozik. Persze van B terv is, ami csökkenti rajtam a nyomást. Az eddigi teljesítményemmel nagyon elégedett a csapat, és továbbra is tartom, hogy a második és a harmadik héten még erősebb lehetek. A mért adatok és az érzéseim is azt sugallják, hogy még felfelé ível a formám – mondta bizakodva Valter Attila. A rózsaszín trikó azonban nem csak a csapaton belül nyitott meg új világot a magyar kerekes előtt.
– Tudom, hogy csak három napot töltöttem rózsaszínben, de mégis úgy érzem, mintha három év lett volna. A mezőnyben azok a sztárok kezdeményezték velem a beszélgetést, akikről ezt előtte el sem tudtam volna képzelni. Mindenki kíváncsi volt, hogy ki ez a srác rózsaszínben. Rengeteg kötelezettséggel is járt a Maglia Rosa viselése, ilyen szempontból összehasonlíthatatlanul más az összetett első, mint a második helyén állni. Harminc ország médiamunkásainak válaszoltam meg ugyanazokat a kérdéseket, még a kolumbiai szurkolóknak is üzennem kellett. Ez sok időt elvett a regenerációtól, de úgy érzem, jól alkalmazkodtam a helyzethez, és nem ezen múlt, hogy a kilencedik szakaszon elvesztettem a trikót.