A magyar válogatott a franciák ellen elment a tudása határáig

A magyar válogatott nagy meglepetésre, de nagyon megérdemelten 1-1-et játszott a világbajnok Franciaországgal az Európa-bajnokságon. Nagy Ádám okkal érezhette, hogy a pohár félig üres, ugyanakkor el kell ismerni, az ellenfél nagy helyzeteket hagyott ki, és így a döntetlen megszolgált, és nem igazságtalan. Kleinheisler László egyszer majd beleszédül, ha rádöbben, kik közül lett a meccs legjobbja, és a csapat pedig nem tét nélküli meccsre utazik Münchenbe a németek ellen.

Fotó: Mirkó István

Kleinheisler László világklasszisokat előzött meg a teljesítményévelEzerszer elhangzott a mérkőzéssel kapcsolatban, hogy a két keret minősége – és persze pénzben érhető mértéke – között ég és föld a különbség, de a futballban éppen az a szép, hogy nem számok, hanem emberek döntenek a győztesről. A L’Équipe szerint például a „vörös tömeg”, azaz a többségükben pirosba öltözött hazai szurkolók megsokszorozták a magyar csapat erejét, ennek ellenére az első félidőben a franciáknak bőven volt lehetőségük arra, hogy tompítsák a lelkesedést, hűtsék a forró atmoszférát, de „szörnyű helyzetkihasználásuk” megakadályozta őket ebben. Fiola Attila gólja új helyzetet teremtett – a lemaradó „Benjamin Pavard a meccs eleje óta bizonytalanul futballozott” –, a lap szerint a szünet után „a franciáknak az Everestet kellett megmászniuk”. Az egyenlítés végül sikerült, ám a későbbi labdabirtoklási fölény „nem igazán ijesztette meg a magyarokat”.

Ismerve a francia sajtót, ezek a mondatok komoly elismerést jelentenek a magyar együttes számára. Ha valamikor, akkor most maradéktalanul megszolgálta ezt és a szurkolók ünneplését, ez volt az az eset, amikor egy csapat a tudása legjavát tudta nyújtani. Marco Rossi csapata a világbajnok ellen mindent megtett, minden játékos beleadta, amire képes, és ennél többet nem lehet várni. Kleinheisler László nyilván roppant boldog, mert övé lett a meccs embere cím, de vélhetően még bele sem gondolt, mit is ért el valójában. A franciák összeállítása a cserékkel együtt így festett: Lloris – Pavard, Varane, Kimpembe, Digne – Pogba (Tolisso 76.), Kanté, Rabiot (Dembélé 57., Lamar 87.) – Griezmann – Benzema (Giroud 76.), Mbappé. Ha majd leül, és átgondolja ezeket a neveket, majd bevillan neki, hogy ezek a különleges és hétköznapi világklasszisok mind ott voltak a pályán, és mégis ő kapta ezt a díjat, alighanem beleszédül.

Gulácsi Péter bravúrjaira is szükség volt a világbajnok elleni döntetlenhez Fotó: Mirkó István

A csoport másik meccsén Németország imponáló futballal 4-2-re legyőzte Portugáliát. Ez azt is jelenti, hogy a harmadik körben mindkét meccsnek lesz tétje, ráadásul számunkra is. Igaz, csak úgy reménykedhetünk a továbbjutásban, ha legyőzzük Münchenben a németeket, ami újabb csoda lenne, de a magyar válogatott már elérte, hogy senki sem fogadhat ellene jelentősebb kockázat nélkül. És ebben a csoportban azt kiharcolni, hogy ne csak a tisztesen helytálló rokonszenves vesztesek legyünk, megsüvegelendő teljesítmény.