Fiola Attila a héten egyszer már kiállt az újságírók elé. Akkor ez nem volt túl hálás szerep, mert egy nappal a portugáloktól elszenvedett 3-0-s vereség után kellett nyilatkoznia. Akkor azt mondta, hogy szörnyű éjszakája volt, szinte semmit sem aludt, annyira bosszantotta az utolsó percekben bekapott három gól és a kezükből kicsúszott egy pont. Adódott a kérdés, hogy vajon hogyan telt az éjszaka a franciák elleni 1-1 és a pontot érő gól után.
– Ha úgy vesszük, megint szörnyen – válaszolta. – Talán másfél-két órát aludtam, sehogy sem jött rám az álom. Szerintem háromszázszor megnéztem a gólomat, néhányszor az egész meccset is, és nem tudtam betelni egyikkel sem. Szerintem nálam többször senki sem látta ennyiszer azt, ami történt. Rendkívül érzelemdús volt az este és az éjszaka is, és csak azt tudom erről mondani, hogy hihetetlenül büszke vagyok. Nem magamra, hanem arra, hogy tagja lehetek ennek a csapatnak. Az, ami szombaton történt, egyelőre felfoghatatlan, és talán hónapok vagy évek kellenek majd ahhoz, hogy mindez a helyére kerüljön. Képtelen vagyok szavakba foglalni azt a hangulatot, amelyben lejátszottuk a meccset, utána három órán át fájt a fejem a folyamatos zajtól.
Ahogy Marco Rossi, úgy Fiola Attila is élete egyik legszebb napjának tartja ezt a szombatot. A televízió is mutatta, hogy még a stadionban, a pálya szélén magához ölelhette a kisfiát, mert a családja is a lelátón szurkolt neki és a magyar válogatottnak.
– Lehetetlen megmondani, hogy melyik volt a legszebb pillanat, a gólom vagy pedig a kisfiam ölelése. Az ő születése az egyik legszebb pillanata az életemnek, ez a gól, illetve a mérkőzés a másik, és a kettő ott és akkor együtt volt, szóval ezt hívják fokozhatatlan boldogságnak.
A góllal csak a gólöröm veheti fel a versenyt, mindkettő bejárta a világsajtót. Különösen az, hogy ráijesztett Szalay Editre, a Puskás Aréna műsorközlőjére, ami miatt vasárnap délután az MLSZ közösségi felületén bocsánatot is kért a hölgytől. A különleges öröm története pedig a következő: – Amikor láttam, hogy a labda a hálóban köt ki, egy pillanat erejéig teljes sötétség borult rám. Eredetileg a kapu mögé akartam szaladni, de eszembe jutott, hogy ott a francia szurkolók ülnek, és nem lenne szerencsés előttük ünnepelni. Emiatt oldalra indultam el, átugrottam a terelő szalagot, és azt láttam, hogy egy fiatal hölgy ott ül egy asztalnál, és lefelé néz, mintha nem érdekelné a meccs. Ezért csaptam rá az asztalra, hogy hahó, ébresztő, gólt szereztünk, aztán megérkeztek a többiek. Később tudtam meg, hogy a hölgy kicsoda, és azt is, hogy éppen a fülhallgatóját kereste, amit elejtett. Nagyon sajnálom, ha ráijesztettem, itt is bocsánatot kérek tőle.
