Gyűjtés és adakozás – az érem és a bajnokok ismeretlen oldala

Wladár Sándor pályafutása során szorgalmasan gyűjtötte az érmeket, közülük a legfényesebb a moszkvai arany. A szülei is gyűjtöttek – bélyeget, amit a bajnok aztán szétosztogatott a pajtásai között… Az adakozás, ami akkor még csupán kedves cselekedet volt egy kisgyerektől, idővel személyiségjegyévé vált. A Magyar Úszószövetség elnöke tudja, nem utasíthatja vissza a hozzá segítségért fordulókat.

Az olimpiai bajnok Wladár Sándor és es a vb-gyoztes Rasovszky Kristóf a Ments Életet Alapitvány rendezvényén

Harmadik éve a Ments Életet Közhasznú Alapítvány jószolgálati nagykövete Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség (MÚSZ) olimpiai bajnok elnöke, akit néhány héttel ezelőtt ugyanilyen szerep betöltésére kért fel a Magyar Speciális Olimpia Szövetség. Elfoglalt emberként, az olimpiai sportág hazai vezetőjeként, a MOB elnökségének tagjaként, nem utolsósorban pedig praktizáló állatorvosként mondhatott volna nemet is, de mérlegelés nélkül ezúttal is nyomban kötélnek állt. Az életének fontos részévé vált szerepvállalásáról most először nyilatkozott az 57 esztendős dr. Wladár Sándor, aki, hogy ne vegyen el helyet másoktól, a tokiói olimpia idején itthonról szurkol Hosszú Katinkának, Milák Kristófnak és a többi magyar úszónak.

A bajba jutottak oldalán

Az olimpiai bajnok Wladár Sándor és a vb-győztes Rasovszky Kristóf a Ments Életet Alapítvány rendezvényén

– Mindig is együttérzéssel tekintettem a fogyatékkosággal élőkre, ugyanúgy azokra a honfitársaimra is, akik bajba jutottak, és magukra maradva elvesztették volna a talajt a lábuk alól. Sokszor merült már fel bennem, hogy miért is lettem olyan ember, aki kifogásokat keresve nem fordít hátat a rászorulóknak, akit megindít és tettekre késztet a súlyos betegek látványa. Főleg akkor, ha kórházi ágyukhoz kötött gyerekekről van szó – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Wladár, aki magát a Ments Életet Alapítvány humán, vagy inkább humánus „üzenetközpontjának” nevezi, a szervezet egyik lelkes koordinátorának. – Talán, mert éppen ilyennek születtem, és a génjeimben hordozom a felkarolás erényét, de az is lehet, hogy inkább az engem körülvevő világ változtatott meg, és hozta a felszínre azt az énemet, amely három évvel ezelőtt segítségnyújtásra késztetett, és késztet azóta is. Aki a nap végén akkor érzi magát elégedett embernek, ha legalább egy kérést teljesíteni tudott. Függetlenül attól, hogy azt magánemberként, praxisához kapcsolódóan vagy éppen sportvezetői minőségében tette meg. Mert gond és baj, sajnos mindig és mindenhol akad.

Gyerekként kétszer fenekelték el

Gyerekkorában kétszer tett olyat, amiért apai fenyítés járt. Az első eset történetéből arra lehet következtetni, hogy a kis Wladár jószívű srácként már általános iskolásként is „adakozott”.

– Az első verést azzal érdemeltem ki, hogy bevittem az iskolába a szüleim értékes bélyeggyűjteményét, amit aztán nagylelkűen az utolsó szálig elajándékoztam az osztálytársaimnak. Kinek egyesével, másnak meg tucatjával, összesen vagy háromszáz darabot. Mert olyan szépen kérték. A második elnáspángolást egészen másféle csínyemért kaptam. Kilencévesen elszöktem otthonról, amiből azért kerekedett oltári nagy balhé, mert a kétségbeesett szüleim a rádióban az hallották, hogy Budapesten elgázoltak egy gyereket. A bandázásaimat, meg a játszótéri verekedéseimet még csak elnézték a szüleim, de az a kalandom csúnyán kiverte a biztosítékot – idézte fel a két esetet.

Igyekszik az önzetlen segítségadásban minél több barátját és munkatársát maga mellé állítani, olykor a válogatott úszók segítségét is kéri. Nem azt, hogy ők is nyúljanak a pénztárcájukba, hanem azt, hogy tartsanak vele, amikor felkeresi a beteg vagy lassan gyógyuló gyerekeket.

A sztárúszók is mellé álltak

– Öröm ránézni a kicsik arcára, amikor a nekik kedveskedő rendezvényeken feltűnik a négyszeres olimpiai bajnok Darnyi Tamás vagy a londoni aranyérmes Risztov Éva, máskor pedig a most éppen a tokiói bizonyításra készülő Kristófok, Milák és Rasovszky. Egyiküket sem kellett győzködni azért, hogy a gyerekeket kisebb ajándékokkal lepjék meg, beszélgessenek velük, simogassák meg a buksijukat és ezzel felejthetetlen élményben részesítsék őket. Máskor az a küldetésem, hogy nehéz sorsú gyerekek kívánságai teljesülhessenek. Ilyenkor számít csak igazán a kapcsolati tőkém és az ismertségem, máskülönben sok megkeresett talán fel se venné a telefonját, a hozzá eljuttatott levélbe pedig bele se olvasna. Hol egy hajókirándulás megszervezésével, hol egy nyaralás feltételeinek biztosításával igyekszünk megmutatni a rászorulóknak az élet szép oldalát, vagy összekalapozni annyi pénzt, amennyiből egy elektromos meghajtású tolókocsira futja – mondta a jószolgálati munkájáról.

Az úszószövetség adakozó elnökének persze nemcsak jószolgálati nagykövetként kell kisebb-nagyobb, olykor tekintélyes összegű pénzt összekalapoznia, hanem a saját sportága érdekeit képviselve is. Sok vezérigazgatót, cégvezetőt és más döntéshozót kellett személyesen felkeresnie azzal a céllal, hogy megnyerje őket a magyar úszósport ügyének. Nem titok, hogy a régi és az új szponzorok szerepvállalása nélkül erősen hiányos lett volna a MÚSZ költségvetése, és az állami támogatást is beszámítva az a 280 millió forint sem gyűlt volna össze, amely az utolsó forintig az olimpiai felkészülést szolgálta.