A találkozó előzményeként az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) augusztusban megbüntette a Spartát, amiért a Bajnokok Ligája-selejtező 3. fordulójában, a Monaco elleni meccsen rasszista bekiabálásokat tapasztaltak a nézőtérről a vendégek egyik játékosával, Aurélien Tchouaménivel szemben.
A prágai klubot első haragjában egy zárt kapus mérkőzéssel sújtotta az UEFA. De mert a cseheknek szivárványos európai szemmel nézve még nem annyira fekete a hátsójuk, mint a mienké, magyaroké, ezért a befolyásos szervezet akképpen mérsékelte a szigorát, hogy 14 év alatti gyermekek mégis bemehessenek a prágai Generali Arénába.
Pech, hogy a Sparta soron következő nemzetközi mérkőzését éppen a Glasgow Rangers ellen játszotta. A prágaiak ugyanis egy éve nagyon nem szeretik a patinás – egykor protestáns identitásúként számon tartott – skót klubot. Még az előző idényben, ugyanígy az Európa-ligában, csak már a nyolcaddöntőben történt, hogy az UEFA tíz (!) mérkőzésre eltiltotta a prágaiak egyik kedvencét, a cseh válogatott Ondrej Kúdelát.
Gondolhatnánk, hogy Kúdela eleinte akivel találkozott, abba belerúgott, aztán egy pillangókést, majd egy Scorpion EVO–3 típusú géppisztolyt rántott elő és azzal tizedelte szegény glasgow-iakat. De persze nem, jól tudjuk, az UEFA ilyen szigorúan csak a rasszista gyökerű cselekedeteket bünteti.
Kúdela állítólag a Rangers állampolgárságra – de csak arra – nézve finn játékosát, a fekete Glen Kamarát inzultálta.
Kamara múlt hét csütörtökön is ott volt a Spartanál vendégeskedő Rangers kezdőtizenegyében. A többit pedig kitalálhatjuk.
Először is, a találkozó a kötelező BLM-szertartással kezdődött. (Egyszer talán vicc születik belőle. Hogy térdelnek le a skótok? Csehül!) Miközben a Rangers játékosainak arcára ki volt írva az évszázadok minden bűne és fájdalma, a prágaiak hetykén összeölelkeztek.
Aztán megkezdődött a mérkőzés, helyesebben a cseh rasszista abúzus. Skót segítséggel az UEFA rámutatott arra, hogy nemcsak Kúdela, hanem még a tizennégy év alatti prágai drukkerek is rasszisták. Hogy miért? Mert kifütyülték Kamarát. Egész pontosan, őt gyakrabban fütyülték ki, mint a többi Rangers-játékost. Hangsúlyozzuk, a gyerekek nem huhogtak, nem dobáltak sem banánt, sem söröspoharat a pályára, csak fütyültek.
Hogy miért? Nem kell ahhoz érzékenyítés, kínálja magát a válasz. Az ő szemükben Kamara nem más, mint a rossz bácsi, aki miatt az ő hősüknek szenvednie kellett. Mint a mesében. Ahol nem minden szürke, akarom mondani, szivárványos, hanem fekete és fehér, azaz vannak jók és rosszak.
A szivárványos lélektan egyik fölkent apostola, bizonyos Marvin Bartley azonban már átesett az érzékenyítés iskoláján, s az alábbi hasonlatra ragadtatta magát: Prágában járva-kelve nem kell csodálkoznunk a gyerekek viselkedésén, olyan ez, mint amikor az egészséges gyümölcsöt kevernek a rohadtak közé.