Gulácsi Péternek igaza lett: egygólos meccset játszottunk Albániával. Sajnos azt az egyet ezúttal, akárcsak szeptemberben, az ellenfél szerezte. A végéhez közeledő világbajnoki selejtezősorozat kezdete előtt soha nem kaptunk ki Albániától, most egy hónap különbséggel kétszer is.
szerint az albánoknak jobbak a merítési lehetőségeik, és ezt a kerettagok klubjainak sorát böngészve el is lehet fogadni. Viszont az őszi meccsek előtt éppen Rossi hitette el a játékosaival és a szurkolókkal is, hogy a magyar válogatott játékosállományával is fel lehet venni a versenyt akár Horvátországgal, Franciaországgal vagy Németországgal is.
És ez egészen az Anglia elleni meccs második félidejének elejéig tartott. Akkor jött a rövidzárlat, hasonlóan ahhoz, ami az Eb-n Portugália ellen történt. Ám a hatás más volt: míg az Eb-n felálltunk, és két nagyon erős csapattal döntetlent játszottunk, addig a vb-selejtezőben két Albánia elleni vereség és egy Andorra elleni nyögvenyelős siker következett. Utóbbi ellen lehetett leginkább érezni a játékosokon a félelmet: senki nem akarta elkövetni azt a hibát, ami pontvesztéshez vezet a miniállam ellen.
Az albánok jól ismerhetik ezt az érzést, hiszen a legutóbb Eb-selejtezősorozatban, hazai pályán csupán 2-2-es döntetlent játszottak Andorrával. Azóta nagyot fordult a világ: az albánok az arcpirító eredmény ellenére kitartottak Edoardo Reja szövetségi kapitány mellett, és két évvel később a negyedik kalapból érhetnek oda a vb-pótselejtezős helyre, ha kedden legyőzik Lengyelországot. Mi ellentétes utat jártunk be, az Eb-kvalifikációt és a kontinensviadalt követően hullámvölgybe kerültünk.
A következő tétmérkőzések sora pedig nem lesz egyszerű. Kedden, Anglia és novemberben, Lengyelország ellen is magasabban rangsorolt rivális vár a magyar csapatra, ahogy jövőre, a harmadik Nemzetek Ligája-kiírás hat A divíziós csoportmeccsén is.
A vb-kvalifikáció már elúszott, de a kissé távolabbi jövőre nézve komoly tétje van ennek a sorozatnak. Ez alatt ki fog derülni, hogy Rossi képes-e még egyszer elhitetni a csapatával, hogy van keresnivalója a nagyok ellen, vagy már ő maga is csak a keret tagjainak képességbeli határait látja.
(A borítóképen: Nagy Zsolt Keidi Bare hátát nézi Fotó: Kurucz Árpád)
