A Kuli István, Nádas Bence, Molnár Péter és Tótka Sándor alkotta a négyes – akkor még más beülési sorrendben – a 2019-es hazai világbajnokságon ötödik lett, amivel négy kvótát szerzett. A négy kajakos – élvezve a szövetség kiemelt támogatását – nagy reményekkel készült a tokiói játékokra, ám Kuli István sérülése keresztülhúzta a számításaikat. A gyenge Európa-bajnoki szereplés után, ahol döntőbe sem jutottak, a szövetség megvonta az egység védett státusát, aminek Kuli és Molnár lett az áldozata.
A másik két kajakos, Tótka és Nádas bekerült a tokiói csapatba, előbbi – részben kényszerből – még inkább ráfeküdt a kétszáz méteres sprinttávra, s megnyerte az olimpiát. Ki tudja, mi történik, ha a négyes marad a prioritás, talán ma nem lenne aranyérmes.
Ez ma már persze történelem, mindannyian megpróbálnak előretekinteni. Tótka és Nádas esetében nem is volt kérdés, hogy folytatják, sőt bejelentették, a jövőben K–2 500-on együtt kívánnak versenyezni, de ma már kijelenthetjük, Molnár és Kuli is folytatja. Előbbi esetében ez azért volt kérdéses, mert már 35 éves, s 2019-ben szívműtéten esett át, utóbbit pedig lelkileg nagyon megviselte a kudarc, s felmerült, hogy az egyetemi tanulmányait helyezi előtérbe.
Molnár két hete az M4 Sport szerdai Sporthíradó című műsorában beszélt arról, felemás érzései voltak az olimpiát figyelve, mert egyrészt nagyon örült a magyar sikereknek, különösen volt párostársa, Tótka Sándor győzelmének, amelyet meg is könnyezett, másrészt rosszul viselte, hogy csak a televízión keresztül figyelheti a Japánban történteket.
– Nincs bennem tüske amiatt, hogy lemaradtam az olimpiáról, az illetékesek szakmai szempontok alapján döntöttek. Bár nem lehettem ott Tokióban, folyamatosan karbantartottam magam kerékpározással, futással, úszással, s ugyan még nem érzem a kedvet ahhoz, hogy hajóba üljek, novemberben elkezdem a vezetett edzéseket – tekintett Molnár hátra és előre.
Kuli István áprilisban kondiedzés közben sérült meg. Az első vizsgálatok azt mutatták, hogy elszakadt a mellizma, később kiderült, hogy a probléma sokkal nagyobb, hiszen az inas részen lett szakadás.
– Az első sérülés után három hetet hagytam ki, utána pedig egyre nagyobb intenzitással folytattam az edzéseket. Mivel a mellizmom még nem volt elég erős, túlterheltem a vállam, és az begyulladt. Igazából az sem volt reális, hogy egy ilyen sérülés után hat-hét héttel tudjam hozni a szükséges teljesítményt. Felmerült, hogy az Eb után elindulok korosztályos versenyeken, de úgy döntöttünk, hogy elengedjük ezt a idényt, és végigcsinálom a rehabilitációt – mondta a kínjairól a kajak-kenu szövetség honlapjának.
Közeli barátai és Lénárt Ágota sportpszichológus segítségével mostanra túltette magát a történteken. Az olimpia alatt őszintén szorított a magyarokért.
– Büszke voltam magamra, mert nem volt bennem a „dögöljön meg a szomszéd tehene” érzés. Nem keltem fel hajnalban, de reggel az volt az első, hogy megnéztem az eredményeket, a futamokat. Szurkoltam a csapatnak, főleg a Kicsi Teamnek. A kiutazás előtt Szolnokon meglátogattam őket edzésen, de közvetlenül előtte és utána nem kerestem őket, nem akartam zavarni – árulta el a szegediek kajakosa.
A rehabilitáció miatt csupán néhány hosszú hétvégét vett ki pihenőnek. Futott, úszott, kondizott, gyógytornászhoz járt, augusztus végén pedig újra vízre szállhatott, és azóta folyamatosan edz. Bár az első nagy lehetőségéről lemaradt, a párizsi olimpia idején még mindig csak 26 esztendős lesz. Elsődleges célja továbbra is a négyes, de ötszáz párosban is képesnek tartja magát jó teljesítményre.
A Kicsi Team egyelőre még főként vízen, a Kolonics György Vízisport Központban edz. Kuli István szerint nagyjából két hét múlva kezdik meg a szárazföldi felkészülést, tavasszal pedig a szokásoknak megfelelően melegvízi edzőtáborba vonulnak.
Tótka Sándor aranyérme a bizonyíték arra, hogy az elvégzett munkával nem volt gond, sokkal inkább a szerencsével. Ez ad erőt a többieknek is ahhoz, hogy újra nekidurálják magukat a felkészülésnek.
