– Ez micsoda? – kérdezi a Chopin nevét viselő varsói reptér határőre, amint a kütyüjével sikertelenül próbálja beszkennelni a belépéshez szükséges Covid-papírom QR-kódját.
– Negatív PCR-teszt – felelem, amivel kilógok az oltási igazolvánnyal beutazók táborából.
– Tak? – vált meglepetésében angolról lengyelre az egyenruhás tisztviselő.
– Tak – mondom magam is az igent udvariasságból lengyelül, felkészülve további keresztkérdésekre, de a határőr így folytatja:
– Magyar?
– Igen – felelem.
Erre int, hogy menjek tovább.
A röpke párbeszédet a lengyelországi laza koronavírus-intézkedések jeleként is felfoghatjuk, valószínűleg helytelenül. Sokkal inkább az igenis létező lengyel–magyar barátság megnyilvánulásaként, amit a lengyelek komolyabban vesznek nálunk, ahogy azt a Lengyelországban megforduló bármely magyar vendég igazolhatja.