Nem úszásban tör babérokra Kenderesi Tamás ugyancsak elszánt öccse

Jelenleg a birkózásban olimpiai arany-, illetve ezüstérmes Lőrincz Tamás és Viktor a magyar sport legismertebb testvérpárja. Kenderesi Tamást sokan ismerik, a még Rio de Janeiróban bronzérmes úszó Péter öccse is sportolóként, cselgáncsban igyekszik érvényesülni.

Az úszást nem igazán tudta megkedvelni, a karatéba csak belekóstolt, a dzsúdósport mellett viszont hat évvel ezelőtt lehorgonyozott Kenderesi Péter, az olimpiai bronzérmes, Eb-második és harmadik helyezett Kenderesi Tamásnál kilenc évvel fiatalabb öccse. Kezd bebizonyosodni, hogy jól döntött. A tolnai kisközségből Pécsre költözött család harmadik, de nem a legkisebb fiúgyermeke hat évvel ezelőtt ismerkedett meg a küzdősportjával, amelynek jelenleg már nemcsak az ifjúsági, hanem a juniorkorosztályban is az egyik sikeres szereplője. Ha a mesterei, Kersics Antal és Kersics Dávid útmutatását kellő szorgalommal követve a még nagyobb kihívásoknak is meg tud felelni, az olimpiai álmai is megvalósulhatnak, s Párizsban a bátyjához hasonlóan ő is ott lehet az olimpián. 

– Nem titok, hogy esténként, amikor összedugjuk a fejünket Tomival, és magunk között értékeljük az eredményeinket, olykor az olimpiai terveinket is szóba hozzuk. A bátyám a tapasztaltabb, ő már sok nagy csatát vívott meg, mégis kíváncsi arra, hogy nála jóval fiatalabb sportolóként miként vélekedek az edzésmunkájáról. Erről azt tudnám mondani, hogy amennyire csak lehet, toljuk egymást előre. Jó testvérek vagyunk, izmokkal jól felszerelkezett Kenderesi fiúk, az viszont még soha nem merült fel bennem, hogy kihívjam szkanderozásra. Ha viszont meggondolatlanul leállna velem egy barátságos dzsúdómeccsre, vissza kellene fogni magamat, mert nem ismeri a fogásaimat. Ráadásul arra is vigyáznom kellene, hogy meg ne sérüljön – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Kenderesi Péter, a PVSK sportolója. 

Az ifjú dzsúdós idén májusban saját korosztályánál eggyel feljebb harmadik lett a juniorok országos bajnokságán, szeptemberben az ifjúsági ob-t pedig megnyerte. Kitett magáért a nemzetközi versenyein, az ifjúsági Európa-bajnokságon és egy Európa-kupa-viadalon is a legjobb tíz között végzett.

Péter nem választott se magyar, se külföldi példaképet magának, azt viszont kivételesen nagy sikernek tartja, hogy Kovács Antal 1992-ben olimpiai bajnok lett Barcelonában, Tóth Krisztián pedig nemrégiben bronzéremmel tért haza Tokióból.

– Figyelem a sportág nagyságait, igyekszem ellesni tőlük minden hasznosat, de a legfontosabb mégis az a számomra, hogy a saját stílusomból tudjam a lehető legtöbbet kihozni. A titkaimat nem fedem fel, abban viszont tényleg egyre jobb vagyok, ahogy az ellenfeleimet megközelítem és megragadom. Sok függ attól is, hogy miként tudom leblokkolni a velem szembe kerülők kezdeményezését, amihez nemcsak technikai tudásra, hanem állóképességre is jócskán szükség van – folytatta Kenderesi Péter, aki jövőre, utolsó éves ifjúságiként újabb babérokat gyűjtene korosztálya Európa-bajnokságán és az EK-viadalokon is, megerősítve a helyét az utánpótlás-válogatottban.

Noha csak a tatamin érzi magát elemében, főleg az alapozás időszakában az uszodába is el szokott látogatni, mert szükségesnek érzi az izmai és az ízületei „karbantartását” és a légzéstechnikája fejlesztését.

– Ennek a célnak a gyorsúszás felel meg a legjobban, néha Tomi is segít abban, hogy a medencés edzéseim még hatékonyabbak legyenek. Gyorsaságban aligha vehetem fel a versenyt vele, ha együtt startolnánk, félmedencényit biztos kapnék tőle, vagy még annál is többet – ismerte el a 16 esztendős pécsi reménység.

Borítókép: Péter és Tamás jó testvérek