– Nem volt nagy sérülés, begyulladt a térdem, de a lehető legrosszabbkor jött – emlékezett vissza a korábbi Honvéd-kedvenc. – Fél óráig csak szótlanul ültem a kispadon, küszködtem a könnyeimmel.
Örültem, hogy a csapat jól szerepelt, szurkoltam a fiúknak, de nekem ez az Eb rossz emlék az életemben.
Azt is hozzátette, pont azért, mert lemaradt az életre szóló élményről, kettőzött erővel küzd azért, hogy ő is átélhessen valami hasonlót a nemzeti csapattal. Úgy érzi, tagja lehet a jövő együttesének, amelyet Rossi elkezdett kialakítani az ősszel.
– Ha egyénileg nézem, pozitívan zártam a vb-selejtezőket, lőttem három gólt, tudtam segíteni a csapatnak – értékelt Gazdag. – Az életkorom alapján is bízom benne, hogy meghatározó tagja lehetek a következő évek válogatottjának, persze azt is tudom, ehhez fejlődnöm kell. Az angol és a lengyel topligás játékosok tempóját nehéz volt felvenni, de ebből a szempontból jó helyen vagyok az Egyesült Államokban, ahol gyorsabb a játék, mint az NB I-ben.

Gazdag a nyáron szerződött a Philadelphia Union csapatához az addigi egyetlen profi klubjától, a Honvédtól, amelyben 212 meccsen lépett pályára, s alapembere volt a Rossi-vezette, magyar bajnokcsapatnak 2017-ben. Az Egyesült Államokban is rendszeresen játszik, már négy gólt ért el az MLS-idényben. – Kettő plusz két évre szóló szerződést írtam alá, amit szeretnék kitölteni – beszélt a terveiről a középpályás.
Korábban Marco Rossi azt nyilatkozta Gazdagról, hogy megállná a helyét a Serie A-ban is. – Olaszországban nőtt fel, biztos sok meccset látott meg játszott is jó páron, szóval én hiszek neki – jegyezte meg viccesen,
majd hozzátette: – Amerikából van út a nyugat-európai ligákba, talán egyenesebb is, mint az NB I-ből.
Akárhogy alakul a sorsa, Gazdag Dániel már most nagy utat tett meg: Nyíregyházától mintegy harminc kilométerre, Petneházán nőtt fel, most pedig a másfél milliós Philadelphiában él.
– Rengeteg szép emlékem van gyerekkoromból, ilyen a szilvalekvár illata, vagy ahogy a bátyámmal a gyümölcsösben futkározunk – mesélte. – Ötéves voltam, amikor Petneházán elkezdtem futballozni. Erdő öleli körül a pályát, gyönyörű hely.
Nekem az otthon a mai napig ott van, és próbálok a világ másik felén is úgy élni, ahogy azt a kis falumban a szüleimtől tanultam. Szerényen, normálisan, segítőkészen.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!