– Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól állunk majd, viszont a mutatott játékot tekintve nem mondható meglepőnek. A legnagyobb riválisokat, a Bresciát és a Leccét is sikerült legyőznünk, megmutattuk, hogy számolni kell velünk. Emellett nagyon fontos számomra, hogy újra élvezem a focit. Nehéz jól teljesíteni, ha a pályán kívül nem érzi jól magát az ember. Az angol közeg, az angol kultúra annyira távol állt tőlem, hogy emiatt sem akartam volna még egy évet ott lehúzni. Itt sokkal inkább otthon érzem magam, az olasz foci is közelebb áll hozzám, és a beilleszkedésemet is nagyban segítette a korábban Bolognában eltöltött három év. A nyelv ismerete a válogatottban is jól jön, Marco Rossival is tudok olaszul beszélni.
Ha már válogatott, a stabil klubháttér Nagy Ádám nemzeti csapatban mutatott játékára is jó hatással lehet. Erre szükség is lesz, jövőre a Nemzetek Ligája A divíziójában a kontinens élvonalába tartozó válogatottakkal kell felvenni a versenyt. Ma már a középpályás ötvenhét válogatottságával az egyik legtapasztaltabb tagja Rossi csapatának, az idén lehetőséget kapott játékosok közül csak a csapatkapitány, Szalai Ádám rendelkezik több meccsel a nemzeti csapatban.
– Pedig még mindig kristálytisztán emlékszem rá, amikor először a keret tagja voltam, ahogy elmentem melegíteni a Groupama Arénában, és az járt a fejemben, vajon eljön-e az első mérkőzés a románok ellen. Végül a következő találkozón, az északírek ellen léptem először pályára. Hihetetlen, milyen gyorsan eltelt az a hat év, furcsa, ambivalens érzés, de az biztos, hogy ma már nem lehet engem a fiatal tehetségek közé sorolni.
Ősszel a magyar válogatott szövetségi kapitánya is kiemelte, hogy bízik a középpályás tapasztalatában, és Nagy Ádámra klubjában, a Pisában is fontos szerep hárul, s nemcsak azért, mert a Transfermarkt.de kimutatása alapján az olasz egyesület harmadik legértékesebb labdarúgója.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!