A közösségi oldalakon sorjáznak a búcsú szavai, a megemlékezések azután, hogy hétfőn 51 éves korában koronavírus-fertőzésben elhunyt Csollány Szilveszter olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornász. A Facebookon két olyan bejegyzésre – és ezekben olyan személyes történetekre – bukkantunk, amelyek hűen visszaadják a személyiségét, a közvetlenségét, hogy miért is kedvelték őt rengetegen.
Tóth Krisztina, hétszeres Európa-bajnok asztaliteniszező:
„Volt egyszer egy olimpia, 1996-ban Atlantában. Nekem az első, neki talán a második volt. Az olimpiai faluban, a magyar csapatiroda mellett volt egy pingpongasztal, sokat játszottunk akkor (néha beszálltak a kézis csajok is, a hangulatot, ugye, nem kell ecsetelnem), egész ügyes volt, imádott játszani, kapott tőlünk egy »butter« pólót, úgy örült neki, mint egy gyerek. Minden kínait ismert, kérdezte, hogyan kell pörgetni, kérte, hogy tanítsuk meg szerválni, mindent tudni akart. Négy évre rá Sydney-ben az olimpiai falu éttermében majd minden délben összefutottunk, naponta egy joghurtot evett, ennyi fért bele, hogy tartani tudja a súlyát, és minden kaja után elmondta, hogy ő olyan éhes, mint az állat, de pár nap múlva olimpiai bajnok lesz, és akkor az összes létező hamburgert felzabálja majd. Olimpiai bajnok lett. Ismét félárbócon a szívünk, már Igaly Dia halála is elviselhetetlen volt. Most pedig Szilas. Talán, játszunk még ott fent egy partit.”
Spiller István sportújságíró:
„Sydney-ben saját szememmel láttam, hogy az egyik edzésen cimborád, versenytársad, Supi, Supola Zoltán azt lesi, hogy a folyosón mikor jön a görög rivális. (A végül ezüstérmes Dimoszthenész Tambakosz – a szerk.) Te, benn a csarnokban csináltad az erőelemeket. Majd, amikor Supi jelzett, hogy érkezik a görög, te olyan testtartást vettél fel, hogy gyakorlatilag minden emberi izomzat látszódott rajtad. Elementáris volt, és elementárisan hatott a görögre, amint meglátott a csarnokba belépve. Majd jött az olimpiai döntő, ahol nem volt kérdés, ki nyer! Aztán, a finálét követően beszélgettünk, és szóltak, hogy el kell menned doppingvizsgálatra. Erre, a rád jellemző lazasággal, odaadtad nekem az olimpiai aranyérmet – megőrzésre. Nem emlékszem, mennyi ideig volt csak nálam az aranyérem, 15-20 perc talán, de ezt a sztorit felelevenítettük az 50. születésnapodon.”
Nagy Tímea, kétszeres olimpiai bajnok (2000, 2004) párbajtőrvívó szívszorító posztja:
„Igaly Dia, Benedek Tibor és most Csollány Szilveszter. Mindhárman érmet nyertek Sydney-ben az olimpián. Mindhárman olimpiai bajnokok. Mindhárman már angyalok.”
Kovács Ágnes olimpiai bajnok úszó, ugyancsak Sydney aranyérmese:
A Sydney-ben két aranyat nyert, háromszoros olimpiai bajnok kajakos Kammerer Zoltán a Nemzeti Sportnak a következőket nyilatkozta: „Az én szememben Szilas mindig is egy erőtől kicsattanó titán, a gyűrűk ura marad. Egyszerre lettünk olimpiai bajnokok, s bár nem voltunk barátok, haverok voltunk, bajnoktársak. És amikor az ember elveszíti az olimpiai bajnok társát, az olyan, mintha a féltestvérét veszítené el, hiszen nekünk mindig egy kicsit összeér a kezünk.”
Tóth Dávid olimpiai ezüstérmes (2012) kajakos, aki Csollány Szilveszterrel együtt szerepelt az Exatlon második évadjában:
„Felfoghatatlan, hogy elmentél, Szilas, ugyanis a mai napig csak azt a lehetőséget tudtam elképzelni, hogy felépülsz. Fiatalkorom ikonja vagy, felnőttként pedig barátok lettünk. Utoljára novemberben találkoztunk, beültünk ebédelni egyet, emlékszem, bolognait kértél. Nem akartad túlspilázni, nem úgy, mint amikor te sütöttél, főztél nekünk valami elképesztően finomat. A sok nagyszerű emlék és a végtelen jóindulat, kedvesség, ami eszembe jut, ha rád gondolok. Hihetetlen, hogy nem vagy többé. Rettenetesen fogsz hiányozni!”
Az Európai Tornaszövetség, az UEG a Twitter-oldalán emlékezett meg Csollány Szilveszterről: „Szeretnénk kinyilvánítani őszinte részvétünket az egész magyar tornászközösség, valamint Szilveszter családja és barátai felé” – írják közleményükben.
Borítókép: Csollány Szilveszter a 2000-es olimpián (Fotó: MTI/Földi Imre)
