Azt nem lehet állítani, hogy Valter Attila ne próbálkozna. A Groupama–FDJ magyar kerékpárosa a Giro d’Italia tizenhetedik szakaszán sikeresen csatlakozott a szökéshez, és sokáig az élcsoportban tekert.
Az időjárás sokat változott a néhány nappal korábbi hőséghez képest, tizennégy fok és az eső miatt vizes utak jellemezték a versenynapot, a kerékpárosok pedig olykor a felhők felett jártak.
Valternek neves társai voltak az élen: Mathieu van der Poel (Alpecin–Fenix) a második szakaszgyőzelmére hajtott Visegrád után, a Giro szervezői pedig különös motivációt adtak a holland versenyzőnek: ha nyer, a tiszteletére, már-már szentségtörést elkövetve, ananászos pizzát fognak fogyasztani.
Koen Bouwman (Jumbo–Visma) szinte bebiztosította a legjobb hegyimenőnek járó kék trikót, Jan Hirt (Intermarché–Wanty) pedig duplázásra készült, sőt, 7:42 perces hátrányából még az összetett éllovasokra is kisebb veszélyt jelentett.
Valter azonban nem tudott kitartani az élbollyal, már az utolsó előtti hegy tetejére sem a legerősebb szökevényekkel ért fel. Lejtmenetben Van der Poel és honfitársa, Gijs Leemreize (Jumbo–Visma) meglógott a többiektől, komoly kockázatot vállalt a két holland.
Az utolsó emelkedőt Leemreize bírta jobban, de az üldözőcsoportból mindkét hollandot lehagyta a korábbi bukása miatt szakadt ruhában tekerő kolumbiai Santiago Buitrago (Bahrain–Victorious). Van der Poel a lemaradása után az utolsó kilométerekre már nem tette oda magát.
Eközben Valtert utolérte, s néhány kanyarral később le is hagyta a végső győzelemért harcoló három kerekes: Richard Carapaz (INEOS Grenadiers), Jai Hindley (BORA–hansgrohe) és Mikel Landa (Bahrain–Victorious). Eddigre már leszakítottak magukról mindenki mást a főmezőnyből, beleértve a szakasz előtt még összetett dobogós Joao Almeidát (UAE) is.
Valter Attila végül beállította idei legjobb szakaszeredményét, tizenötödik lett, többek között a korábbi kétszeres végső győztes Vincenzo Nibalit is megelőzve.
Giro 
