Suhajda Szilárd tragédiája: három kérdés, amire nincs válasz

Suhajda Szilárd az életét vesztette a Mount Everest csúcsának közelében. Ezt ma már mindenki tényként kezeli. Ám számos kérdésre továbbra sem kaptunk választ, és valószínűleg soha nem is kapunk. Suhajda Szilárd küldetése, tragédiája sok sport- és embertársához hasonlóan örökre rejtély marad.

Suhajda Szilárd itthoni csapata magyar idő szerint szombat kora délután tudatta, hogy a magyar hegymászó felkutatására indított mentőexpedíció sikertelenül végződött, a serpák nem találták meg Suhajda Szilárdot. Bár a közlemény nem mondja ki, ezek után lényegében tényként kezelhetjük, hogy Suhajda Szilárd az életét vesztette a Himalája legmagasabb csúcsa, a Mount Everest környékén. 

Suhajda Szilárd és Klein Dávid éveken át összetartó párost alkotott

Három kérdésre továbbra sincs megnyugtató válasz Suhajda Szilárd drámájával kapcsolatban.

1. Suhajda Szilárd miért nem fordult vissza még időben a szerdai csúcstámadás alkalmával, hiszen az eredeti tervekhez képest jelentős csúszásban volt?

2. Miért nem segítettek rajta azok a serpák, hegymászók, akik csütörtökön rátaláltak?

3. Ha csütörtökön valóban őt látták, akkor a mentésére indult expedíció miért nem járt sikerrel, miért nem találták meg legalább Suhajda Szilárd holttestét?

Az alábbiakban ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni.

1. Miért nem fordult vissza Suhajda Szilárd?

Miként korábban megírtuk, a magyar hegymászó szerda kora hajnalban kezdte meg a csúcstámadást a négyes táborból, az eredeti tervek szerint 12 és 16 óra között kellett volna felérnie a csúcsra. A jeladója szerint szerdán 19.30-kor 8795 méter magasan járt, a Hillary-lépcsőnél, és felfele mozgott. Tehát jelentős csúszásban volt.

Miért nem fordult vissza?

Korábban Suhajda Szilárd négyszer is meghozta már azt a fájdalmas, mégis józan, sőt bátor döntést, hogy visszafordult.

2015, K2: Varga Csaba társaként a Föld második legmagasabb hegyére, a 8611 méter magas K2-re próbált meg feljutni, de a rossz időjárási körülmények, a hatalmas havazás miatt csak a hármas táborig, vagyis 7400 méterig jutott, ahonnan visszatért.

2016, K2: Suhajda Szilárd ekkor Klein Dávid társaként próbálkozott az Eseményhorizont nevű expedíció keretében. Két akklimatizációs kört is borzalmas időjárási körülmények között teljesített, de a hatalmas vihar miatt végül visszatért az alaptáborba. Nagyon bölcs döntésként. A következő éjjel egy lavina teljesen letarolta a hármas tábort, magával sodorva az ott lévő durván harminc sátrat, másfél kilométernyi kötelet és mintegy kétszáz oxigénpalackot. 

2017, Mount Everest: Klein Dáviddal ezúttal a Mount Everestet vették célba. Suhajda Szilárd ekkor a négyes táborig (7950 méter) jutott, a csúcsmászás során a kettes táborból (6400 méter) betegsége miatt visszafordult. (Klein Dávid nekivágott a csúcstámadásnak, de az erős szél miatt szintén visszafordult.)

2021, Dhaulagiri: Ismét Klein Dáviddal vágott neki az expedíciónak. Ám a 8167 méter magas Dhaulagiri kifogott a két hegymászón. A szűnni nem akaró havazás miatt lavinaveszély állt elő, ezért a két hegymászó letett a csúcstámadás tervéről.

Ha korábban négyszer meghozta ezt a döntést, Suhajda Szilárd ezúttal vajon miért nem fordult vissza?

Egyrészt azért, mert miként maga is beszámolt róla, megfelelő időben kezdte meg a csúcstámadást a Mount Everestre. Tehát nem volt extrém külső akadályozó tényező.

Másrészt, mert karnyújtásnyira volt a céljától, s ebben a lelki állapotban, miként arról Varga Csaba beszélt a lapunknak, nagyon nehéz ezt a döntést meghozni.

„Megértem őt, ott volt a csúcs közelében, úgy mondanám, a csúcs bűvöletében, ahonnan nagyon nehéz visszafordulni. A beszámolók szerint Szilárd jól érezte magát, nyilván azt gondolta, hogy túl van a nehezén, meg tudja csinálni. Nyilván az is megfordult a fejében, mekkora ráfordítással járt, hogy odáig eljutott, s csak egészen kevés választotta el attól a sikertől, ami megváltoztatná az életét. Az ember az adott helyzetben valószínűleg nem hoz végleges döntést. Úgy gondolkodik, hogy na még egy kicsit, még néhány lépés, s ha az megy, akkor majd ismét átgondolja. Ám valószínűleg egyszer csak annyira kimerült, hogy már nem tudott haladni sem fölfelé, sem lefelé” – mondta Varga Csaba.

2. Miért nem segítettek rajta a serpák, aki rátaláltak?

Magyar idő szerint csütörtökön késő este érkezett a hír, miszerint a ruházata alapján beazonosították Suhajda Szilárdot a Hillary-lépcső aljában, úgy 8780 méteres magasságban. Az egyik serpa, aki korábbról ismert, állítólag fel is ismerte őt. 

Azt is tudjuk, hogy amikor elhaladtak mellette, Suhajda Szilárd életjeleket mutatott, de fagyási sérülések nyomai és a magashegyi agyödéma jelei látszottak rajta. S persze képtelen volt talpra állni és mozogni.

Nos, a serpák nem jókedvükben másznak fel s alá a hegyeken 8000 méter feletti magasságban, hanem fizetségért. S az a dolguk, hogy a nekik fizető ügyfeleikre, klienseikre vigyázzanak, nekik segítsenek a mászásban.

„Fontos tudni, hogy ez nem az Alpok, itt nincs hegyimentő szolgálat, mindenki a saját életéért felel. Ha útközben bajban lévő mászót találnak, felmérik, hogy van-e lehetőség segíteni. Erre csak akkor van lehetőség, ha a bajba jutott mászó járóképes. Ha nem az, akkor tízből tízen ott hagyják. Ez kegyetlenül hangzik, de ezen a terepen egy rossz lépés a halált jelentheti. És ugyancsak fontos, hogy nem egy csapat, hanem egy serpa látta meg, akinek egy nagyon rossz állapotban lévő hatvanéves kínai hölgyet kellett életben tartania és levinnie a hegyről” – mondta Pintér László hegymászó, Suhajda Szilárd magyarországi kommunikációs csapatának egyik tagja a Sportrádió Hazafutás című műsorában.

Tehát akkor sem idő, sem energia, sem kellő ember nem volt ahhoz, hogy Suhajda Szilárdon segítsenek.

3. A mentőexpedíció miért nem találta meg Suhajda Szilárdot?

Erre a kérdésre a legnehezebb választ adni.

A legjobb serpákból álló háromfős mentőcsoportot pénteken a kettes táborig (6400 méter) helikopterrel vitték fel. Onnan csupán hét óra alatt elérték a négyes tábort (7950 méter), ami már-már emberfeletti teljesítmény. Itt egy negyedik serpa és egy segítő várta őket sátorban. Rövid pihenőt követően, a szél csitulása után mindössze két órával, nepáli idő szerint 19.15-kor a háromfős csapat elindult a Hillary-lépcső irányába. Egész éjjel másztak, a megadott helyen azonban nem találták Suhajda Szilárdot. Átkutatták a területet egészen a csúcsig, majd visszatértek a Hillary-lépcső környékéhez, s azt a részt fésülték át, ameddig csak le tudtak ereszkedni a rögzített kötelektől. Ezután a lépcső alatti, 8750 méternél lévő Déli-csúcsig vezető szakaszt és annak belátható környékét is átvizsgálták, de ott sem lelték a magyar hegymászó nyomát. 

Hogy miért nem, arra nincs magyarázat. Mivel Suhajda Szilárd nem volt kötélhez rögzítve, a vihar, a szél valószínűleg lesodorta a gerincről, s valamelyik szakadék lett a végső nyughelye a Mount Everest csúcsa alatt.

Suhajda Szilárd a Mount Everest harmadik magyar áldozata.

Suhajda Szilárd két legnagyobb sikere, hogy feljutott a K2 és a Lhoce csúcsára. Íme, az utóbbiról készült videó:

Borítókép: Suhajda Szilárd mögött a Mount Everest. A hegy maradt a végső nyughelye