Alvó Fradi, kapaszkodó Storhamar
A második félidő első harmadában a Fradi egyszerűen az öltözőben maradt, míg a Storhamar megérezte a vérszagot, és amikor a 13. percre fordult az óra, mindössze egy találattal vezetett (19-18) a Fradi. Ekkor már Glauser védett az első félidőben parádézó Janurik helyett, aki fogott ugyan pár lövést, de meg sem közelítette magyar kolléganője teljesítményét.
Aztán a félidő közepén hirtelen magához tért a Fradi,
és az utolsó tíz percre Márton Gréta csodálatos, szélről lőtt találatával négygólos előnnyel vághatott neki.

Ez az előny ismét túlságosan megnyugtatta a hazaiakat, újabb gólcsend következett a játékukban, amit a norvégok azonnal kihasználtak. Gyors lerohanásaikkal egyre-másra betaláltak, Glauser képtelen volt lövést fogni, így
amikor már csak öt perc volt hátra, az eredményjelzőn 24-24-es döntetlen állt.
És akkor rákezdett a Fradi-tábor
A Fradi-tábor megérezte, hogy most erőt kell adnia a csapatnak, hatalmas buzdításba kezdett. Úgy tűnik, ez hiányzott a zöld-fehéreknek, mert fogcsikorgatva elkezdtek küzdeni.
Zengett-zúgott a mindent bele, Glauser elkezdett védeni, míg elöl végre jöttek a gólok is,
így amikor a norvég edző egy perccel a vége előtt időt kért, a Fradi 26-24-re vezetett. Az utolsó perc elképesztő izgalmakat hozott, ugyanis a bírók előbb kiállították Malensteint – elcserélte magát a zöld-fehér csapat –,
ám a Fradi hősiesen kivédekezte a hátralévő időt, és 26-25-re legyőzte a Storhamar csapatát,
és győzelemmel zárta a BL-csoportmeccsek hazai találkozóit, a közönség pedig úgy ünnepelte a Fradit, mintha legalábbis a BL-döntőbe jutott volna be.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!