Levezetni ment 38 évesen Olaszországba a világbajnokság nagy felfedezettje

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 33. részben 1990-be repülünk vissza, és rácsodálkozunk egy kameruni futballistára: Roger Milla a labdarúgó-vb legnagyobb felfedezettje lett – 38 évesen. A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

Roger Milla gólöröme – ő az a futballista, akinél idősebben még senki sem szerzett gólt világbajnokságon. Fotó: AFP/Antonio Scorza

Az Albert Roger Mooh Miller néven anyakönyvezett, 1952. május 20-án a kameruni Yaoundéban született futballista középosztálybeli család sarja. A szülei a nagybátyja után Milla családnevet szánták neki, de az egyház rosszul rögzítette, és ez a magyarázata annak, hogy ő Millaként mutatkozik be a mai napig, ám a gólszerzők között a FIFA Millerként tüntette fel, ami érthető, hiszen ez a név szerepelt az útlevelében. A családi háttérrel nyitva állt előtte az út komoly tanulmányok felé, őt azonban csak a foci érdekelte, 15 évesen mutatkozott be hazája élvonalában – és ebbe ha nem is könnyen, de a szülei is beletörődtek.

Magyar társai is volt Roger Millának

Kicsit későn, 25 esztendősen kezdte meg igazi profi pályafutását Franciaországban, és 1977-től a 90-es világbajnokságig hat klubban szerepelt több-kevesebb sikerrel. A sikerek közé tartozott két Francia Kupa-győzelem, és a nyolcvanas években kétszer is megnyerte az Afrikai Nemzetek Kupáját Kamerunnal, de 1976-ban megválasztották a legjobb afrikai futballistának is – tehát nem a semmiből bukkant fel Olaszországban.

A karrierjében van magyar szál is: a Montpellier-ben együtt játszott Kiss Lászlóval, a 33-szoros magyar válogatott csatárral. Ő ma így emlékszik vissza Roger Millára:

– Ketten alkottuk a csatárpárost, és az első pillanattól kezdve tudatosította bennem, hogy ő a főnök, nekem kell alkalmazkodnom hozzá. Nekem ez ellen nem volt kifogásom, mert tényleg kiváló futballista volt. Havonta egyszer lábteniszbajnokságot rendeztünk, és ő nem kérte, hogy legyek a párja, hanem kijelentette, hogy ketten alkotunk egy csapatot, és én leszek hátul. 

Megszabta, milyen magasan adjam fel a labdát, és ha nem úgy történt, akkor a tekintetével jelezte a nemtetszését, de mindig mi nyertünk.

 Minden edzés után magához rendelt egy edzőt, akinek dobnia kellett neki a labdát, ő pedig felüléssel fejelte azt vissza kereken százötvenszer. Soha nem dohányzott, nem ivott egy korty alkoholt sem, roppant erős volt, de tett is érte. A fiatal Laurent Blanc-nal hárman voltunk a csapat legjobbjai, és szerettem velük játszani, kedveltük és tiszteltük egymást.

A meccs: XIV. labdarúgó-világbajnokság, nyolcaddöntő: Kamerun–Kolumbia 2-1 (0-0, 0-0, 0-0) Nápoly, Sao Paolo Stadion, 80 ezer néző. Vezette: Tullio Lanese (olasz). Kamerun: Nkono – Ndip – Onana, Ebwetle – Tataw, Kana Biyik, Mbouh, Mfede (Milla, 54. p.), Maboam – Omam Biyik, Makanaky (Djonkep, 70. p.). Kolumbia: Higuita – Herrera, Perea, Escobar, Gi. Gomez – Alvarez, Valderrama, Ga. Gomez (Redin 80. p.), Fajardo (Iguaran, 63. p.) – Estrada, Rincon. Gól: Milla (106., 109.), illetve Redin (115.).

Visszatérve Olaszországba és a világbajnokságra, az első két győzelem után belefért egy kiadós, 4-0-s zakó a szovjetektől, hiszen Kamerun így is csoportelsőként lépett tovább, amire senki sem számított. Következett június 23-án a nyolcaddöntő a roppant erős Kolumbia ellen: Higuita, a tragikus sorsú Andres Escobar, Valderrama, Estrada és Rincon állt szemben az afrikaiakkal.  Maga a mérkőzés amúgy egyetlen árva szót sem érdemelne, ám a vége miatt mégis emlékezetessé vált. Teljesen igaza volt a Népszabadságnak, amely így összegezte a találkozót: 

...nem állítható, hogy a sportág szerelmeseit felvillanyozta volna a hosszabbítással is megtűzdelt találkozó. A nézők valószínűleg akkor jártak volna a legjobban, ha csak az utolsó 15 percre látogatnak ki a stadionba, illetve ülnek le a képernyők elé. Ekkor ugyanis felgyorsultak az események, a veterán Milla négy perc alatt kétszer is bevette a trükkös megoldásairól ismert Higuita hálóját, s erre a rivális gárda Redin révén csak egy találattal tudott válaszolni.

Roger Milla természetesen csereként állt be, ezúttal korábban a megszokottnál, már az 54. percben. Sokáig ő sem csinált semmit sem, aztán egyszer csak megvillant, szép egyéni alakítás végén szerzett vezetést, majd a kolumbiai térfél közepén elvette a labdát a felesleges cselekbe bonyolódott Higuitától, és az üres kapuba lőtt. A 38 éves csatár ismét a mennybe ment, már tényleg szinte csak róla szólt ez a labdarúgó-vb.

Fotó: STAFF / AFP

A folytatáshoz idézzük a Képes Sportot: „Nem sok hiányzik a következő lépcsőfokhoz sem. Negyeddöntő, Anglia–Kamerun 3-2. Hosszabbításban. Úgy, hogy az afrikaiak vezetnek és nyolc perccel a vége előtt büntetőből egyenlít Lineker. És tizenegyesből esik a győztes találat. A szerencsés győzelem tizenegyese.” Milla a szünetben állt be, volt egy-két látványos passza, a vezető gól előtt ő indította a csapattársát. 

A Képes Sport még hozzáteszi: „Még egy világbajnokság Millával? Ebben már aligha lesz részünk.”

Ismét óriási tévedés. Kamerun kijutott az 1994-es világbajnokságra is, és a keretében szerepelt Roger Milla neve is. Sőt, játszott is, ezzel ő lett a maga 42 évével minden idők legidősebb játékosa, aki világbajnokságon pályára lépett. Ezt a csúcsot 2014-ig tartotta, amikor a kolumbiai Faryd Mondragón 43 éves és 3 napos korában csoportmérkőzésen játszott Japán ellen, de ő csak négy évig lehetett rekorder, mert 2018-ban az egyiptomi kapus, Essam El Hadary a Szaúd-Arábia elleni csoportmeccsen 45 évesen és 162 naposan védett. Ám Roger Milla sem maradt csúcs nélkül: 1994. június 28-án ő szépített az oroszok ellen 6-1-re elvesztett csoportmérkőzésen, és ezzel azóta is ő a legidősebb futballista, aki világbajnokságon gólt szerzett.