Ilyen volt a helyszínen: Szoboszlai elcsendesítette az Everton-szurkolókat, akik őt is megdobálták

Liverpool-szurkolóként vasárnap egészen különleges élmény volt a helyszínen megnézni az Everton–Liverpool Mersey-parti derbit, amelyet a vendégek a hosszabbítás legvégén nyerték meg 2-1-re. Az egészet pedig csak fokozta, hogy az Everton-tábor közé kaptam jegyet. A Premier League-mérkőzés előtt már órákkal a stadion környékén sétálva, majd a kék füst kellős közepén állva szívtam magamba az angol futballkultúrát, amely tényleg egyedi. Élménybeszámoló Liverpoolból.

Szoboszlai Dominik rúgóképességét ismét megvillantotta, a Liverpool nagyon fontos három pontot gyűjtött be a városi rivális Everton ellen idegenben Fotó: Adam Vaughan Forrás: MTI/EPA

Minden Liverpool-szurkoló álma, hogy egyszer a csapatot élőben lássa, s ha mindez a városi derbin, azaz a Mersey-parti derbin adatik meg az Everton ellen idegenben, akkor tudja, hogy nagyon szerencsés és kiváltságos helyzetben van. Ennek a tudatában indultam el a liverpooli szállásomról vasárnap délelőtt. Angol idő szerint 14 órakor kezdődött a mérkőzés, a navigáció szerint mindössze 30 perc sétára volt a szállásomtól a Hill Dickinson Stadion – az új, csúcsmodern létesítményben először rendezték meg a derbit, amely a presztízsét tovább növelte. Még delet sem ütött az óra, de én már a stadion környékén voltam, utólag mondhatom: nem bántam meg.

Minden kék: az Everton szurkolói kitettek magukért a Liverpool elleni városi derbi előtt  Fotó: NEWS IMAGES / NurPhoto

Everton–Liverpool: a derbi, amely több mint egy mérkőzés

Az már az elmúlt napokban több helyi emberrel lefolytatott beszélgetésből nyilvánvaló volt számomra, hogy az Everton-szurkolók nagyon készülnek erre a mérkőzésre. Ugyanakkor ami a Regent Roadon fogadott, az tényleg elképesztő volt. A szűk utca zsúfolásig megtelt emberekkel, a tömeg elejét nem is láttam, a sarkon pedig evertonos sálakat, kitűzőket lehetett venni – az eladók nem panaszkodhattak a forgalomra. Az utcában található boltban sört már hiába akartam venni, már csak vizet és kólát lehetett tőlük venni, illetve kék füstbombát. Utóbbinak a jelentőségét pár perccel később értettem meg.

Délre nemcsak az utca lett tömve, hanem minden tizedik ember kezéből ömlött a kék füst. Elképesztő látvány volt, gyerekek, idősek, mindenki az utcán volt, ennél jobb családi programot ki sem találhattak volna vasárnapra. Az Everton csapatbusza derbihez méltó körülmények között érkezett meg.

Mindeközben pedig az angolok torkaszakadtából üvöltötték a különböző nótákat. Az Everton és az angol válogatott kapusának, Jordan Pickfordnak a dala igencsak népszerű volt, úgy öt percenként kezdtek rá a kapus éltetésére. Mindez nem is véletlen, Pickford klublegendának számít a Mersey-parton a maga 353 mérkőzésével – a város másik felén máshogy gondolnak rá, ugyanis Pickford 2020-ban a városi derbin Van Dijkkal ütközött, amelynek következtében a holland keresztszalagja elszakadt és kilenc hónapos kényszerpihenő következett neki.

Hangulat a mérkőzés előtt az utcákon:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

SPORTbible (@sportbible) által megosztott bejegyzés

Mindeközben értettem meg igazán, hogy mit is jelent ez a derbi a városnak, ugyanis ez túlmutat a futballon – és ezek most nem csak hangzatos mondatok. Apa-fia párosból nem egyet láttam az utcán sétálva, már a legkisebbeket is nyugodt szívvel hozzák ki erre a meccsre, akik számára ez a hangulat és körítés tényleg életre szóló élmény. 

Éppen mellettem gyűjtött meg egy ilyen kék füstbombát az édesapa, majd az úgy tízéves fiának átadta, aztán torkaszakadtából üvöltötték, hogy mennyire utálják a Liverpoolt, megmosolyogtató jelenet volt. 

A legkisebb Everton-szurkolók is kivették a részüket  Fotó: NEWS IMAGES / NurPhoto

Liverpool-szurkolóként az Everton-táborban

Noha 52 ezer ember vett jegyet a meccsre – amely természetesen telt házat jelent –, a bejutás nagyon gyorsan és flottul ment. A stadion előtt sétálva több hazai drukkerrel is beszéltem. Az mindegyikükre igaz volt, hogy rendkívül pozitívan várták a mérkőzést, az egyikük, Neil mondta, hogy ritkán jön ki úgy a városi derbire, hogy győzelmet remél, de ez most egy ilyen nap. Mindez nem is véletlen, hiszen a két csapatot mindössze öt pont választotta el a tabellán, így érthető volt az optimizmus. Ezután Jonesszal beszélgettem, aki büszkén mesélte, hogy édesapja kölcsönadta az éves bérletét erre a meccsre, hogy az egyetlen fia is átélje, milyen a Mersey-parti-derbi. Jones ezután távolba mutatott egy kocsmába, ahol, mint mondta, édesapja van és valószínűleg már egy rekesz sört megivott. 

Liverpool-szurkolóként igencsak érdekes volt, hogy az evertonos tábor közepére szólt a jegyem. A déli lelátón a második emeletre kaptam jegyet, ahova mozgólépcsővel kellett felmenni, majd mielőtt az ember kimegy a lelátóra, egy hatalmas üvegablakon keresztül csodálhatja Liverpool belvárosát és a Mersey folyót. A kezdés előtt úgy egy félórával kerestem meg a helyemet, ahol egy sárga papírfecni fogadott, ugyanis az Everton-szurkolói egy óriási, többemeletes koreográfiával készültek a mérkőzésre, ebből nekem is ki kellett venni a részemet. 

Hatalmas molinóval készültek az Everton szurkolói, amelyen a The Beatles énekeseit kék sállal öltöztették fel és az áll rajta „Mi építettük ezt a várost”  Fotó: PAUL ELLIS / AFP

Durvaság egy kis futballal megfűszerezve

A rendkívül meredek lelátóról gondolhatnánk, hogy milyen balesetveszélyes, de emellett azt is hozza magával, hogy a hangot beszorítja a stadionba, így akár tízszer hangosabbnak érződik a szurkolók kiáltásai – hasonló Angliában még Newcastle-ben van az első osztályban. Mindez vitte is az Everton-játékosokat az első félidő elején, Iliman Ndiaye meg is koronázta ezt a 27. percben a góljával, én is a magasba ugrottam a hazai drukkerekkel – így igyekeztem beolvadni az ellenségbe... –, az öröm sokáig nem tartott, mert a videobíró les miatt elvette a gólt. Azt most nem írom le, hogy a mögöttem ülő, a pályán már sok mindent látott idős úr hogyan véleményezte a döntést. 

A hazai részről az igazi döbbenet csak ezután jött, amikor a Liverpool a szabadrúgásból felépített akciója végén megszerezte a vezetést. Ki más, mint a városi derbin már kilenc góljával Steven Gerrarddal holtversenyben legeredményesebb Mohamed Szalah? Az első félidő egyébként nem volt túl magas színvonalú, mondhatni egy igazi derbi volt. Szoboszlai Dominik is belekerült a sűrűjében. A szenegáli Ndiaye a magyar középpályás haját húzta meg, mindezt Chris Kavanagh játékvezető mögött sunyiba. A szünetben a mellettem ülő idős Everton-drukker azt mondta, még inkább agresszívabbnak kell lenniük, David Moyes együttese hallgatott is rá, a fordulás után nem sokkal a portugál Beto begyötörte az egyenlítő gólt. 

Virgil van Dijk fejese, amely után teljesen összetörtek az Everton szurkolói  Fotó: PAUL ELLIS / AFP

Néma csend és teljes döbbenet a hazai oldalon

Körömrágós utolsó félóra kezdődött, egyik csapat sem tudta a másikat egyértelműen lenyomni, a lelátón is egyre halkabbak lettek a hazaiak, a pár ezer liverpooli drukker volt már ekkor a hangosabb. Ahogy a hosszabbításban is! A sors fintorának kellett lennie, hogy a Liverpoolban 100. bajnokiját játszó Szoboszlai Dominik a 100. percben tekerte be a szögletet, amelyet a csapatkapitány Virgil van Dijk fejelt a kapuba. 

Ezután kisebb balhé lett a pályán, ugyanis Szoboszlaiék az Everton-tábor előtt ünnepeltek, akik vizes palackokat dobáltak feléjük – miután a sört tilos Angliában kivinni a lelátóra –, Szoboszlai az egyiket még időben elkapta, mielőtt csapattársait fejen találta volna.

A már említett apa-fia páros ismét szidhatta a Liverpoolt, amely 2-1-re nyert és hét ponttal ellépett a hatodik Chelsea-től, ezzel óriási lépést tett a Bajnokok Ligája-indulásért a következő idényben. 

Számomra pedig sokáig felejthetetlen marad a mindent eldöntő pillanat, majd a körülöttem lévő több ezer Everton-szurkoló savanyú tekintete, amikor realizálták: megint legyőzte őket a Liverpool.