Ilyen volt a helyszínen: Szoboszlai elcsendesítette az Everton-szurkolókat, akik őt is megdobálták

Liverpool-szurkolóként vasárnap egészen különleges élmény volt a helyszínen megnézni az Everton–Liverpool Mersey-parti derbit, amelyet a vendégek a hosszabbítás legvégén nyertek meg 2-1-re. Az egészet pedig csak fokozta, hogy az Everton-tábor közé kaptam jegyet. A Premier League-mérkőzés előtt már órákkal a stadion környékén sétálva, majd a kék füst kellős közepén állva szívtam magamba az angol futballkultúrát, amely tényleg egyedi. Élménybeszámoló Liverpoolból.

Szoboszlai Dominik rúgóképességét ismét megvillantotta, a Liverpool nagyon fontos három pontot gyűjtött be a városi rivális Everton ellen idegenben Fotó: Adam Vaughan Forrás: MTI/EPA

Hangulat a mérkőzés előtt az utcákon:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

SPORTbible (@sportbible) által megosztott bejegyzés

Mindeközben értettem meg igazán, hogy mit is jelent ez a derbi a városnak, ugyanis ez túlmutat a futballon – és ezek most nem csak hangzatos mondatok. Apa-fia párosból nem egyet láttam az utcán sétálva, már a legkisebbeket is nyugodt szívvel hozzák ki erre a meccsre, akik számára ez a hangulat és körítés tényleg életre szóló élmény. 

Éppen mellettem gyűjtött meg egy ilyen kék füstbombát az édesapa, majd az úgy tízéves fiának átadta, aztán torkukszakadtából üvöltötték, hogy mennyire utálják a Liverpoolt, megmosolyogtató jelenet volt. 

A legkisebb Everton-szurkolók is kivették a részüket. Fotó: News Images/NurPhoto

Liverpool-szurkolóként az Everton-táborban

Noha 52 ezer ember vett jegyet a meccsre – amely természetesen telt házat jelent –, a bejutás nagyon gyorsan és flottul ment. A stadion előtt sétálva több hazai drukkerrel is beszéltem. Az mindegyikükre igaz volt, hogy rendkívül pozitívan várták a mérkőzést, az egyikük, Neil mondta, hogy ritkán jön ki úgy a városi derbire, hogy győzelmet remél, de ez most egy ilyen nap. Mindez nem is véletlen, hiszen a két csapatot mindössze öt pont választotta el a tabellán, így érthető volt az optimizmus. Ezután Jonesszal beszélgettem, aki büszkén mesélte, hogy édesapja kölcsönadta az éves bérletét erre a meccsre, hogy az egyetlen fia is átélje, milyen a Mersey-parti-derbi. Jones ezután távolba mutatott egy kocsmába, ahol baz édesapja van és valószínűleg már egy rekesz sört megivott. 

Liverpool-szurkolóként igencsak érdekes volt, hogy az evertonos tábor közepére szólt a jegyem. A déli lelátón a második emeletre kaptam jegyet, ahova mozgólépcsővel kellett felmenni, majd mielőtt az ember kimegy a lelátóra, egy hatalmas üvegablakon keresztül csodálhatja Liverpool belvárosát és a Mersey folyót. A kezdés előtt úgy egy félórával kerestem meg a helyemet, ahol egy sárga papírfecni fogadott, ugyanis az Everton-szurkolói egy óriási, többemeletes koreográfiával készültek a mérkőzésre, ebből nekem is ki kellett venni a részemet. 

Hatalmas molinóval készültek az Everton szurkolói, amelyen a The Beatles énekeseit kék sállal öltöztették fel és az áll rajta „Mi építettük ezt a várost”. Fotó: AFP/Paul Ellis

Durvaság egy kis futballal megfűszerezve

A rendkívül meredek lelátóról gondolhatnánk, hogy milyen balesetveszélyes, de emellett azt is hozza magával, hogy a hangot beszorítja a stadionba, így akár tízszer hangosabbnak érződik a szurkolók kiáltásai – hasonló Angliában még Newcastle-ben van az első osztályban. Mindez vitte is az Everton-játékosokat az első félidő elején, Iliman Ndiaye meg is koronázta ezt a 27. percben a góljával, én is a magasba ugrottam a hazai drukkerekkel – így igyekeztem beolvadni az ellenségbe... –, az öröm sokáig nem tartott, mert a videóbíró les miatt elvette a gólt. Azt most nem írom le, hogy a mögöttem ülő, a pályán már sok mindent látott idős úr hogyan véleményezte a döntést. 

A hazai részről az igazi döbbenet csak ezután jött, amikor a Liverpool a szabadrúgásból felépített akciója végén megszerezte a vezetést. Ki más, mint a városi derbin már kilenc góljával Steven Gerrarddal holtversenyben legeredményesebb Mohamed Szalah? Az első félidő egyébként nem volt túl magas színvonalú, mondhatni egy igazi derbi volt. Szoboszlai Dominik is belekerült a sűrűjében. A szenegáli Ndiaye a magyar középpályás haját húzta meg, mindezt Chris Kavanagh játékvezető mögött sunyiba. A szünetben a mellettem ülő idős Everton-drukker azt mondta, még inkább agresszívabbnak kell lenniük, David Moyes együttese hallgatott is rá, a fordulás után nem sokkal a portugál Beto begyötörte az egyenlítő gólt. 

Virgil van Dijk fejese, amely után teljesen összetörtek az Everton szurkolói.  Fotó: AFP/Paul Ellis

Néma csend és teljes döbbenet a hazai oldalon

Körömrágós utolsó félóra kezdődött, egyik csapat sem tudta a másikat egyértelműen lenyomni, a lelátón is egyre halkabbak lettek a hazaiak, a pár ezer liverpooli drukker volt már ekkor a hangosabb. Ahogy a hosszabbításban is! A sors fintorának kellett lennie, hogy a Liverpoolban 100. bajnokiját játszó Szoboszlai Dominik a 100. percben tekerte be a szögletet, amelyet a csapatkapitány Virgil van Dijk fejelt a kapuba. 

Ezután kisebb balhé lett a pályán, ugyanis Szoboszlaiék az Everton-tábor előtt ünnepeltek, akik vizes palackokat dobáltak feléjük – miután a sört tilos Angliában kivinni a lelátóra –, Szoboszlai az egyiket még időben elkapta, mielőtt csapattársait fejen találta volna.

A már említett apa-fia páros ismét szidhatta a Liverpoolt, amely 2-1-re nyert és hét ponttal ellépett a hatodik Chelsea-től, ezzel óriási lépést tett a Bajnokok Ligája-indulásért a következő idényben. 

Számomra pedig sokáig felejthetetlen marad a mindent eldöntő pillanat, majd a körülöttem lévő több ezer Everton-szurkoló savanyú tekintete, amikor realizálták: megint legyőzte őket a Liverpool.