A legundorítóbb futball-vb-meccs, amely a rendőrségi hírekbe is bekerült

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 44. részben egy olyan vb-mérkőzést idézünk fel, amely a rendőrségi hírek közé is bekerült. Nem azért, mert a lelátón rendbontás történt volna. Hanem mert a labdarúgó-világbajnokságok történetének legundorítóbb mérkőzése volt ez, amelyet az NSZK és Ausztria „vívott” egymással.

Minden idők legbotrányosabb vb-meccsének végeredménye Fotó: AFP

Az 1978-as argentínai világbajnokságon lejátszott Argentína–Peru (6-0) „mérkőzés” okozta zajok nem voltak elég hangosak ahhoz, hogy négy évvel később, a spanyolországi vb-n a FIFA azonos időben rendezze meg a csoportmérkőzések utolsó fordulóját. (Ennek az intézkedésnek a bevezetésére 1986-ig kellett várni.) A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség talán úgy lehetett vele, hogy ami egyszer megtörtént, nem ismétlődik meg. Pedig, ha tudták volna, hogy mire készül az NSZK és Ausztria, tán hamarabb megalkotják ezt a szabályt.

Ideges algériai szurkolók Gijónban az NSZK és Ausztria bundameccsén 1982-ben FOTÓ: AFP

Az NSZK váratlan veresége mindent felborított

Senki sem vett mély lélegzetet, amikor az 1982-es vb csoportjainak sorsolásakor az NSZK és Ausztria mellé Chile és Algéria került. Mai szemmel nézve is kissé érdektelen négyes jött össze, s abban mindenki egyetértett, hogy az 1980-ban Európa-bajnoki címet nyerő nyugatnémet csapatnak innen kötelező lesz a továbbjutás. A másik továbbjutóra már kissé nehezebb volt a tippelés, a közhelyszerű szakzsargon szerint bármi megtörténhetett. 

Ám 1982. június 16-án Gijónban bombarobbanással felérő eredmény született, mert a senki által nem jegyzett és semmire nem tartott algériai válogatott 2-1-re legyőzte az NSZK-t.

Egészen döbbenetes volt mindez. Főleg azok után, hogy a mérkőzés előtt az egyik német játékos a következőket mondta: „A hetedik gólunkat a feleségeinknek, a nyolcadikat pedig a kutyáinknak ajánljuk.” A németek veresége egy olyan meccsen történt meg, amelynek első perceiben Algéria nyolc (!) emberrel védekezett saját kapuja előtt. A fotóriporterek közelharcot vívtak egymással az algériai kapu mögött, annyira biztosak voltak abban, hogy a gólok ott potyognak. Az, hogy az első félidőben nem esett gól, feltüzelte Algériát. A második félidőben előbb Madjer (igen, az a Madjer, aki 1987-ben Bécsben a Porto játékosaként a Bayern München elleni BEK-döntőben azt a csodálatos gólt lőtte sarokkal) megszerezte a vezetést az afrikai csapatnak. Ezt Rummenigge még kiegyenlítette, de aztán jött Belloumi és pontot tett a kérdések végére. A másik meccsen Ausztria 1-0-ra verte Chilét. A második fordulóban helyreállt a rend. A nyugatnémetek 4-1-re legyőzték Chilét, Ausztria meg 2-0-ra Algériát. 

A menetrend szerint így nézett ki a II-es csoport utolsó fordulója:

• 1982. június 24., 17.15: Algéria–Chile (Oviedo)
• 1982. június 25., 17.15: NSZK–Ausztria (Gijón)

Június 24-én Algéria 3-2-re legyőzte Chilét. Az afrikai csapat tehát két győzelemmel zárta a csoportkört és joggal gondolhatta azt, hogy továbbjut. Rosszul gondolta.

A 2-es csoport állása 1982. június 25-én reggel:

1.  Ausztria 2 mérkőzés, 4 pont (3-0-ás gólkülönbség)
2. Algéria 3 mérkőzés, 4 pont (5-5-ös gólkülönbség)
3. NSZK 2 mérkőzés, 2 pont (5-3-as gólkülönbség)
4. Chile 3 mérkőzés, 0 pont

Ha az Algéria–Chile mérkőzésen az afrikai csapat négy góllal nyert volna, semmilyen körülmények között nem tudott volna kiesni. Erre pedig megvolt az esélye, mert már 3-0-ra vezetett. A vége azonban 3-2 lett. Ekkor a nyugatnémet és az osztrák csapat vezetői – ha gondolatban is – összenéztek, s tudták: ha a két európai válogatott mérkőzésén a nyugatnémetek egy vagy két góllal nyernek, sem az NSZK, sem Ausztria nem tud kiesni. 

A neked is jó, nekem is jó elv pedig másnap Gijónban győzedelmeskedett.

De volt még egy csavar ebben a sztoriban. Ha az osztrákok legyőzték volna a németeket, az NSZK kiesik, Ausztria továbbjut, de a folytatásban a házigazda spanyolok mellett az angolokat kapja meg. Ha viszont Ausztria kikap (1-0-ra vagy 2-0-ra) akkor is továbbjut, viszont a következő körben az északírek és a franciák ellen kell játszaniuk. Lássuk be, ez azért könnyebb útnak tűnt.

Nekem is jó, neked is jó, mégis bunda a bunda

A két csapat vezetői, játékosai 1982. június 25-én reggel pontosan tudták, mit jelentene az, ha az NSZK 1-0-ra nyerne. A nyugatnémet csapat kapusa, Toni Schumacher erről így írt önéletrajzi könyvében: „Nem volt ott semmiféle előre megbeszélt dolog, csak valami titkos egyezség. Csapatunk vezéregyénisége, Paul Breitner már a meccs előtt mondta, hogy az 1-0 mindenkinek jó lesz.” 

A meccs:

XII. labdarúgó-világbajnokság, 2-es csoport, harmadik forduló: NSZK–Ausztria 1-0 (1-0)
Gijón, 45 ezer néző. Vezette: Valentine (skót).

NSZK: Schumacher – Kaltz, Stielike, Kh. Förster, Briegel – Dremmler, Breitner, Magath – Littbarski, Hrubesch (Fischer), Rummenigge (Matthäus).

Ausztria: Koneilia – Krauss. Pezzey, Obermayer, Degeorgi – Hattenberger, Prohaska, Hintermaier, Weber – Schachner, Krankl.

Gól: Hrubesch (12.)

A 12. percben Pierre Littbarski húzott el a bal oldalon, az alapvonal közeléből középre adott, és Horst Hrubesch közvetlen közelről a kapu jobb oldalába fejelt. „Aztán csend, és újra csend”, a találkozó további részére jellemző a Népsport második félidőről írt tudósítása: 

Szünet után Lachner reklamálásért kapott sárga lapján kívül nem történt feljegyzésre méltó esemény.

A Népsport általános értékelésében így folytatta: „Már az első félidő közepén úgy tűnt, hogy mindkét együttes elégedett az 1-0-s eredménnyel, hiszen a minimális nyugatnémet győzelem mindkét csapat számára kedvező volt az ugyancsak négy pontot szerzett algériaiak rovására. Ami pedig a második játékrészben történt, az egyértelműen barátságos játszadozás, békés passzolgatás volt, a komoly futball megcsúfolása. 

Az osztrák tévékommentátor, Robert Seeger arra kérte a nézőket, hogy kapcsolják ki a televíziójukat, és a meccs utolsó részében egy szót sem szólt. A német kommentátor, Eberhard Stanjek ezt mondta: „Ami itt történik, szégyenletes, és semmi köze a futballhoz.”

Felix Magath (balra) és Horst Hrubesch (jobbra) fogja közre Roland Hattenbergert és Bruno Pezzey-t az 1982-es labdarúgó vb legbotrányosabb mérkőzésén Fotó: DPA/AFP

Minden meggyőződés nélkül terelgették a labdát a játékosok, említésre méltó esemény szinte nem is történt. Azt természetesen nehezen lehetett volna elvárni a huszonkét labdarúgótól, hogy kiélezett küzdelemben kockára tegyék továbbjutásukat. Az azonban már ugyancsak bosszantó volt, hogy sem a stadionban helyet foglaló szépszámú közönséget, sem pedig a tévénézők millióit nem méltatták még csak annyira sem, hogy egy picit elhitessék velük: vb-mérkőzésről és nem békés testmozgásról van szó. A Mundial első úgymond „bunda” mérkőzése aligha kerül be a futball aranykönyvébe!”

Adjuk most vissza a szót Toni Schumachernek: „Lőttünk egy gólt, és nyomban visszahúzódtunk. 

Az osztrákok egyszer sem merészkedtek át a felezővonalon. A legnagyobb védésemet egy társam bedobása után kellett bemutatnom. Nevetséges.

A mérkőzés után a stadionban ülő 45 ezer néző a zsebkendőjét lengette. Ez arrafelé a bikaviadalokon azt jelenti: tűnjél el, gyáva féreg vagy!”

Botrány a sajtótájékoztatón

Következett a mérkőzés utáni sajtótájékoztató. Egy francia újságíró azt kérdezte az NSZK szövetségi kapitányától, Jupp Derwalltól, hogy: „Nem érzi, hogy becsapták a jegyekért jelentős összeget fizető embereket, a tévénézők százmillióit és nem utolsósorban azt az algériai együttest, amely egy nappal korábban 3-0-s vezetésénél nem állt be bekkelni Chile ellen? Hogyan tud ezek után a valódi sportemberek szemébe nézni?" Jupp Derwall vett egy nagy levegőt és a következőket válaszolta:

Én itt nem a vádlottak padján ülök, ilyen kérdésekkel nem vagyok hajlandó foglalkozni.

Georg Schmidt osztrák szövetségi kapitány érezhetően óvatosabban fogalmazott: „Ilyen izgalomban, ilyen túlfűtött hangulatban nehéz a játékosoktól bármit is számonkérni. Nekünk a 0-1 megfelelő eredmény volt, utána öngyilkosság lett volna kockáztatva bármi másra törekedni, mint az eredmény tartására.” 

A bécsi sajtó szenzációs tálalásban elemezte a Mundial első igazi botrányának okait, s körülményeit. A szövetség illetékes vezetői hallgattak. Az algériai vádakra sem adtak hivatalos választ, csak Hermann Neuberger, az NSZK szövetségének elnöke, a szervező bizottság vezetője jelentette ki nagy hangon: „Semmire nem mennek vele!”

Hans Tschak, aki az osztrákok csapatvezetője volt a világbajnokságon, a következőkkel vágott vissza: „Ez a meccs nagy taktikai csata volt, ezt mindenki világosan láthatta. 

De ha tízezer sivatagi ember emiatt akar botrányt kirobbantani, azzal csak azt bizonyítják be, hogy aluliskolázott népség.

Valami sejk előjön egy oázisból, háromszáz év után megengedik neki, hogy szippantson egy keveset a világbajnokság levegőjéből, és azt hiszi, joga van kinyitni a száját.”

200 percet ülésezett a FIFA

A szerencsétlen és kibundázott algériai csapat szövetségi kapitánya, Mahiedime Khalef a következőket mondta: „A két csapat vezetői, nem tagadhatják le azt, amit tévénézők milliói láttak. Ökölvívásban és birkózásban, leléptetik azokat a versenyzőket, akik csak mímelik a küzdelmet. Ha így lenne a futballban is, az NSZK és Ausztria válogatottja már csomagolhatna.” 

A német Paul Breitner (fekete nadrágban) és az osztrák Bruno Pezzey kézfogása az 1982-es labdarúgó-világbajnokságon a két csapat mérkőzésén Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

Az algériai csapat ezek után hivatalos beadványban fordult a FIFA-hoz. Ebben ez állt: „Az volt a benyomásunk, hogy a két csapat megállapodott az eredményben. 

Partnere volt a skót játékvezető is, aki nem szólította fel komolyabb játékra az együtteseket. Egy pártatlan bíró talán le is fújta volna a komolytalan játszadozást.

A FIFA akkori szóvivője, René Courte úgy zárta le az ügyet, ahogy azt mindenki várta. A testület három és fél órás ülése után ismertette a mindenki által papírformának gondolt döntést: „Algéria Labdarúgó Szövetségének tiltakozása nincs összhangban a FIFA alapszabályainak szellemével, ezért a testület, bár megfontolta, elutasítja azt!” 

Éljen, éljen!

A másnap megjelenő El Comercio című spanyol újság azt írta, hogy 24 német és osztrák állampolgár becsapott 45 ezer fizető nézőt és az egész világot. A lap készítői annyira kiborultak a nyilvánvaló bundameccsen, hogy 

annak összefoglalóját nem a sport, hanem a bűnügyi rovatban jelentették meg.

A folytatásban Ausztria döntetlent játszott Észak-Írországgal és kikapott Franciaországtól, így nem jutott a legjobb négy közé. Az NSZK megnyerte a német-angol-spanyol „halálcsoportot”, majd minden idők egyik legizgalmasabb és legdrámaibb vb-meccse után Franciaország legyőzésével döntőbe jutott. Ott viszont 3-1-re kikapott az olaszoktól, így a bundacsapat ezüstéremmel zárta az 1982-es világbajnokságot.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.