Tass Olga július 10-én, péntek éjszaka súlyos betegségben, kórházban hunyt el – közölte a család a Magyar Olimpiai Bizottsággal.
Lemhényiné Tass Olga 1929. március 28-án született Pécsett. A tornával 14 évesen ismerkedett meg, majd öt évvel később a londoni olimpián a magyar csapattal összetett ezüstérmet szerzett. Az 1952-es helsinki olimpián bronzérmet, az 1954-es római világbajnokságon aranyat nyert a kéziszercsapattal, ahol még egy összetett ezüstöt is begyűjtöttek. Ugyanebben az évben három aranyat nyert a főiskolai világbajnokságon (felemás korlát egyéni, felemás korlát csapat, talaj csapat), majd következett az 1956-os olimpia Melbourne-ben, ami pályafutása csúcsát jelentette, három érmet nyert. Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit és Köteles Erzsébet társaságában kéziszercsapatban arany-, összetett csapatban ezüstérmet nyert, valamint lóugrásban egy egyéni bronzot is szerzett. Ezt követően még az 1960-as római olimpiáig versenyzett, ahol a csapattal 7. lett; két Európa-bajnokságon és egy világbajnokságon is indult, majd visszavonult.
Tass Olga aranyat, ezüstöt és bronzot is nyert az 1956-os olimpián
Fotó: Magyar Olimpiai Bizottság
1951-ben a Testnevelési Főiskolán tanári, 1978-ban torna szakedzői oklevelet szerzett, 1981-ben pedig mesteredzői címet kapott. 1960-ban az Újpesti Dózsánál kezdett edzősködni, majd 1968-ig a francia női tornaválogatott trénereként dolgozott. Ezt követően a Vasas, a Honvéd és a magyar válogatott is rábízta az edzői feladatokat, később nemzetközi pontozóbíró és a magyar szövetség szakfelügyelője volt. 2007-ben A tudatos mozgás művészete címmel írt könyvet.
Elismerései közt szerepel a Népköztársaság Érdemes Sportolója, valamint megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (1996), a MOB Nők Sportjáért díjat (2008), az Elnöki Érdemérmet, valamint a Magyar Tornasportért díjat.
Férje Lemhényi Dezső, olimpiai bajnok vízilabdázó volt, akivel ötven évet töltöttek együtt.
Tass Olgát a Magyar Olimpiai Bizottság a saját halottjának tekinti.
