Nem kirándulni mennek az NB I-be

Az évtized derekán úgy látszott, a Kaposvár eltűnik a magyar profi futball térképéről, ám az utóbbi években a Rákóczi öles léptekkel, minden évben egy osztályt ugorva, nagy meglepetésre öt esztendő múltán visszajutott az élvonalba. A nem várt feljutás ugyanakkor fejtörést is okoz a klubnál.

Waltner Róbert már sikeredzőnek számít a somogyi megyeszékhelyen Fotó: Nemzeti Sport/Koncz György

„Legyünk mi a meglepetéscsapat! A magyar Leicester!”

Nagyratörő szavak, nem véletlen, hogy csak szűk körben hangoztak el. Amikor a kétezres évek második felének egyik üde színfoltja, a Kaposvári Rákóczi öt éve kiesett az élvonalból, nem is süllyedni, hanem zuhanni kezdett, és 2016-ban már a megyei bajnokságban találta magát. Igaz, ott ritka menetelésbe kezdett: a megyei bajnoki cím után 2017 decemberétől, már Waltner Róberttel a kispadon, csak egy esztendőt töltött az NB III-ban, mert azonnal feljutott a másodosztályba, ahonnan ugyancsak egy év leforgása alatt most visszaverekedte magát az élvonalba – tényleg hatalmas meglepetést okozva.

„Az induláskor minden arról szólt, hogy legyen biztos a bennmaradás – emlékszik vissza F. Néber Ákos ügyvezető igazgató. – A harmadik helyen töltöttük a telet, akkor már szó esett arról, hogy jó lenne ezt megtartani vagy akár feljebb lépni. Érkezett a Vasasból, és bár nem dúskáltunk a pénzben, össze tudtuk hozni a törökországi edzőtábort, minden tőlünk telhetőt megtettünk a zavartalan készülésért, de az érdem elsősorban a játékosoké, valamint Waltner Róberté és a stábjáé.”

A tavasszal a Vasas folyamatosan nyerte a meccseit, jött fel a tabellán a Békéscsaba is, ám a Rákóczi sem tört meg, és egy nyíregyházi vereséget követően nagyon beindult: az utolsó hat fordulóban minden meccsét megnyerve befutott a feljutást jelentő második helyre.

„A bennmaradás emlegetése csak kifelé szólt, el akartam altatni a vetélytársakat – ismeri el Waltner Róbert, aki az öltözőben a cikk elején idézett két mondattal indította el a felkészülést az NB II-re. – Voltak álmaim, játszottunk első osztályú csapatokkal edzőmeccseket, és azok tapasztalatai alapján úgy láttam, elérhető meglepő eredmény is, a realitás és a lehetetlen között nem áthidalhatatlan a távolság. A játékosoknak sohasem beszéltem feljutásról, csak meglepetésről, valamint arról, hogy csak magunkra figyeljünk, dolgozzunk keményen és fegyelmezetten kizárólag a következő meccsre össz­pontosítva, és a végén meglátjuk, ezzel mire jutunk.”

Waltner Róbert már sikeredzőnek számít a somogyi megyeszékhelyen
Fotó: Nemzeti Sport/Koncz György

A váratlan feljutás most helyzetbe hozta a klubot. A megyei bajnokságba zuhanás miatt a stadionban régóta nem történt fejlesztés, emiatt nem felel meg az élvonal követelményeinek. Nincs megfelelő eredményjelző, nincs beléptető- és kamerarendszer, ezeket azonban lehet pótolni, az utóbbi kettő például csak a felszerelésére vár. Nagyobb gond a pályafűtés hiánya. A Rákóczi a licenckérelmében Paksot jelölte meg ezért hazai pályának, ám a vezetőknek eszük ágában sincs odavinni a hazai meccseket.

Jelen állás szerint több forgatókönyv is megvalósulhat. A klub számára legkedvezőbb az lenne, ha halasztást kapna az MLSZ-től, de az is lehet, hogy a nyáron az önkormányzattal a háttérben belevág a fűtés kiépítésébe, ám emiatt alighanem néhány őszi fordulóban albérletre vagy a pályaválasztói jog felcserélésére kényszerülne, ami viszont egy újonc esetében könnyen végzetessé válhat. F. Néber Ákos szerint a jövő hét végéig el kell tüntetni a kérdőjelet a stadionkérdés mögül, és a klub mindent megtesz azért, hogy a csapat a hazai meccseit az első fordulótól kezdve Kaposvárott játszhassa.

A másik kérdés természetesen maga a csapat – mennyiből és mennyire lehet megerősíteni? A mennyin a napokban is egyezkedik a tulajdonos és az önkormányzat, utóbbinak egyik feltétele a támogatáshoz az, hogy a keretet jellemzően magyar futballisták alkossák, ami nincs sem a klub, sem Waltner Róbert ellenére. A mostani bravúrt zömé­ben ugyanaz a keret hajtotta végre, amely tavaly feljutott a harmadik osztályból, és nagy változások most sem várhatók. A klubvezetés ezt megígérte a játékosoknak, külföldiekben pedig azért nem gondolkodnak, mert ha netán kiesnek jövőre, rájuk úgy sem számítanának a jövőben.

„Abból kell főznöm, amim van, kesergéssel tapodtat sem lennék előrébb – mondja Waltner Róbert. – Tizenegy kimondottan fiatal játékosom van, köztük tinédzserek is, akik még az NB II-re sincsenek készen, még sokat kell fejlődniük, de most mindannyian megmutathatják magukat az élvonalban, ez remek kiugrási lehetőség nekik. Ha lesz pénz erősítésre, akkor nőnek az esélyeink a bennmaradásra, de ha nem, akkor is mindent megteszünk érte. Egy biztos: nem csak kirándulni megyünk az NB I-be.”