Szoboszlai, a vezér

Szoboszlai Dominik új arcáról mutatkozott be vasárnap az oroszok elleni mérkőzésen. Ezúttal nem csillogott, nem rúgott bombagólt, de harcolt, és ő volt a csapat vezére. S mindez akkor tűnt ki igazán, amikor már nem volt a pályán.

Szoboszlai Dominik újra a középpontban Fotó: - Forrás: MTI/AP

csalódottan, sőt dühösen, frusztráltan hagyta el a pályát, miután a a 82. percben lecserélte, és Cseri Tamást küldte be a helyére. Durcásan pacsizott, és a testbeszéde ezután is árulkodó volt, széles mozdulatokkal huppant le a cserepadra, ingatta a fejét, s ha jól olvastunk a szájáról, még néhány keresetlen szó is kibuggyant belőle.

Ám ez nem az elkényeztetett sztár, az ifjú zseni hisztis jelenete volt. Szoboszlait nem a lecserélés méltatlan, valamelyest szinte mindig megalázó aktusa bosszantotta fel, azért fortyogott a méregtől, mert azt érezte, még van benne erő, még tudna segíteni, ha ott van a pályán, a válogatott kiharcolhatná az egyenlítést, és a partvonalon túlról már csak tehetetlenül figyelheti a társait. A kamera még egyszer ráközelített, Holender lövésénél, amikor őszintén mérgelődött, nem úgy reagált: tessék, nélkülem úgysem fog menni.

Szoboszlai Dominik egyértelműen új, magasabb rangot vívott ki a magyar labdarúgó-válogatott legutóbbi két mérkőzésén. Törökországban még csak pusztán jól játszott, majd a teljesítményét parádés góllal koronázta meg, az oroszok ellen aztán már egyértelműen ő volt a csapat vezére, aki nem csupán játéktudásának köszönhetően irányítja a társakat, hanem akiben a társak is maximálisan megbíznak. A utáni korszakban – amely immár visszavonhatatlanul elérkezett – éppen egy ilyen futballistára van szüksége a nemzeti csapatnak.

Szoboszlai tehetségét már az elmúlt évben sem vitatta senki sem, a válogatottban mégis lehetett hiányérzetünk vele kapcsolatban. Kisebb sérülésre hivatkozva nem utazott el Splitbe a horvátok elleni – előre borítékolhatóan kudarcot ígérő – meccsre, négy nap múlva a gyengécske Azerbajdzsán ellen viszont már vállalta a játékot. Bombagólt rúgott a szlovákoknak, de az ütközéseket mintha kerülte volna, inkább csak csillogni akart, semmint harcolni.

Már a tavasszal, a kihagyás utáni újrakezdéskor is láthattuk, hogy a Salzburgban jobban, érettebben futballozik. S végre a válogatottban is azt látjuk tőle, amit a magyar labdarúgás momentán vitathatatlanul legnagyobb értékétől elvárunk. Szoboszlai Dominik mintha ráérzett volna, mitől más, mitől különleges a válogatottban futballozni.

Marco Rossinak immár nem kell tépelődnie, ki legyen a csapat szellemi vezére. Talán azt is elismeri, az összességében szép élményekkel zárult két meccs során egy apró hibát elkövetett. Igen, Cseri Tamást be kellett hozni. De nem Szoboszlai helyére. A húszéves kiválóság szerepe akkor mutatkozott meg igazán, amikor már nem volt a pályán.