– Végre volt mit nézni! – ez volt az első mondat, amely elhagyta a játékosként Mainzban, edzőként ugyancsak Mainzban és Lipcsében megfordult Bódog Tamás száját, amikor a hosszú hétvége meccseiről kérdeztük. Aztán kicsit bővebben is megnyilvánult: – Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a látottakat, azt mondanám, hangulattalan volt, természetesen a nézők hiánya miatt, de még mindig jobb zárt kapus mérkőzést nézni élőben, mint felvételről az unásig ismételt 15-20 évvel ezelőtti klasszikusokat. A viszonylagos formán kívüliség ellenére is tapintható volt a Bundesliga-minőség. Igaz, elveszett a hazai pálya előnye a biztatás nélkül, de játszani muszáj, mert a klubok bevételeinek jelentős százaléka a televíziós jogokból folyik be. Persze így is óriási veszteség a zárt kapu, mert a Bundesligában nem két-háromezres, hanem ötven-, hatvan-, nyolcvanezres nézőszámokról, és eurómilliós nézőtéri bevételekről, illetve ezek elmaradásáról beszélünk.
„Sokáig emlékezni fogok még erre” – a mindent eldöntő góljáról beszélt a Veszprém távozó légiósa
Yahia Omar öt lövéssel próbálkozott az Aalborg ellen, háromszor volt eredményes.