Böjte Csabának kétoldali tüdőgyulladása lett a koronavírustól, ezért az egyik budapesti kórházban oxigénre szorult. A szerzetes az elmúlt hetek megpróbáltatásain túl mesélt a betegség lelki hátteréről, de azt is elárulta a Ripostnak, hogy mit kér idén karácsonyra.
- November közepén kapta el a koronavírust. Hogy van most?
- Mondták az orvosok, hogy egy darabig még gyengélkedhetek, és a jóslatuk be is jött. Szerencsére súlyos tüneteim már nincsenek, csak hamar elfáradok.
- Megijedt, amikor kórházba került?
- Inkább egy picit megtörtem. Negyven éve kórház közelébe se mentem, pedig hajlamos vagyok két végéről égetni a gyertyát. Több ezer gyerekkel élek együtt a mindennapokban, mégis jól bírom a strapát, sosem vagyok beteg. Most rájöttem, hogy én sem vagyok golyóálló.
- Milyen tünetei voltak?
- Nagyon fájt a mellkasom, és egyszerűen nem tudtam abbahagyni a köhögést, már azt hittem, hogy megfulladok. Bevittek a kórházba, ahol kiderült, hogy kétoldali tüdőgyulladásom van. A lehető legjobbkor kaptam oxigént, hálás vagyok az egészségügyi dolgozóknak. Az ellátáson és az orvosságon túl reményt és biztatást is kaptam tőlük.
Fotó: MTI/BÍRÓ ISTVÁN
- Lelkileg hogyan élte meg ezeket a napokat?
- Imádkoztam, hogy újra béke legyen a testemben. Számomra a betegség azt jelzi, hogy valami nincs rendben odabent, nincs meg az összhang. De az emberi szervezet egy csoda, képes magát helyreállítani, és a 37 billió sejtünk újra együtt tud élni. Az ágyban fekve arra gondoltam: mi, emberek, csak 8 milliárdan vagyunk, miért nem tudunk mi is békében együtt élni?
- Mit gondol, mit tanít nekünk a mostani időszak?
- Ha egy ilyen apró, láthatatlan dolog képes emberek, családok, országok és kontinensek terveit felülírni, megsemmisíteni, akkor az azt jelzi, hogy az élet törékenyebb, mint gondoltuk. Emellett itt a remek alkalom, hogy rájöjjünk, melyek az igazán fontos dolgok az életben. A legnehezebb percekben én is a gyerekekre gondoltam, nem pedig arra, hogy mi van az autómmal.
- Vagyis úgy véli, hogy a járványnak van jó oldala is.
- De mennyire! Sokan kérdezik, hogy miért vagyok ennyire optimista, mire építem a hitem. Ha Isten hitt bennünk, akkor nekünk is hinni kell saját magunkban!
